Axiom Verge

Az Axiom Verge a legszebb bizonyíték arra, hogy még a régi receptből is lehet valami frisset és szórakoztatót varázsolni, ha az ember tudja, mit csinál.

A legújabb port, a Switch verzió

Az Axiom Verge már egy ideje elérhető volt különböző platformokon, de a Switch-port mindig egy különleges élményt ígér. Persze, a puritán Wii U-s verzió is megvolt, de ha valaki azóta kiábrándult a konzolból, most már nyugodtan belevághat a Switch változatba, ami nemcsak kényelmesebb, de még gördülékenyebb is. A világ legtermészetesebb dolgaként jön a mobilitás, és hirtelen rádöbbensz, hogy a játéknak semmi sem árthat, még a gyorsan megállni kényszerítő élet sem.

De az nem lenne elég, ha pusztán úgy ott lenne a kézben, igaz? Szerencsére a grafika nem szenved csorbát – nem is csoda, hiszen az Axiom Verge nem kifejezetten egy gépigényes produkció, szóval a teljesítmény nem omlik össze, ha épp úton vagy. Nem kell attól félned, hogy a felbontás miatt kezd el homályosodni a játékélmény.

A történet: Elindulsz a semmiből, és nehezen érted meg, hogy mi miért történik

Az egész játék alapja egy kissé zavart tudós, Trace, aki egy robbanás után ébred fel egy idegen világban. Képzeld el, hogy egyáltalán nem értesz semmit az egészből, miközben egy megmagyarázhatatlanul bizarr, mindent tudó hang egy elhagyatott világ szívébe vezet. Részletezve van a történet, de inkább kérdések és titokzatosság lengi körül, mint válaszok. Egy-egy apró információmorzsa többet sejtet, mint amennyit elárul – mint amikor a Super Metroid egyik titkát próbáltad megfejteni, miközben csak egy lépést tettél a sötétben. Pont ez a sejtelmes hangulat hozza vissza a régi klasszikusok magával ragadó varázsát.

A játékmenet: Glitchek a jövőből

Amikor elindul a dolog, rögtön érezni lehet, hogy Axiom Verge nem a szokványos Metroidvania. Az alapvető felfedezősdi és az új képességek megszerzése mellé becsúszik egy eszement ötlet: a glitch fegyver. Képzeld el, hogy egy fegyvert kapsz, amivel egy-egy rendszerhibát idézhetsz elő a világban. Ez nemcsak ellenségekre, de a környezetre is hatással van. Ha jól használod, akár utakat nyithatsz meg magadnak, ha rosszul, akkor újabb fájdalmas szituációkat hozhatsz létre. Az egész rendszer ad egy olyan fura érzést, mintha a játékon belül is egy másik, „meg nem értett” világot próbálnál feltérképezni. A régi játékok is tele voltak ilyen „miért nem működik ez rendesen?” pillanatokkal, nem?

A szórakozás abban rejlik, hogy néha még azt is elfelejted, hogy épp „bent vagy” a játékon, amikor a glitchek új dimenzióba röpítenek. Az élmény úgy görgeti magát előre, mintha egy fekete-fehér filmben haladnál, miközben rájössz, hogy a színek most már nem a szürkeárnyalatok, hanem valami sokkal bizarrabbak.

A világ: Elszigetelt szépség

Ami talán a legjobban megfogott, az maga a világ. Nem egy nagy, színes, boldog utópia, hanem egy rideg, sötét sci-fi környezet, ami határozottan emlékeztet a Metroid és az EarthBound egy-egy pillanataira. Az aláfestő zene visszafogott, de folyamatosan fenntartja a kíváncsiságot. Mintha egy magányos éjszakán jártál volna egy elhagyatott bolygón, minden mozdulatodra éhes szörnyek figyelve, akik minden egyes léptedet követik.

Minden világ tele van különböző, egyedi hangulatokkal, és amikor végre kiszabadulsz az egyik szakaszból, a következő még jobban meglep. Az egész környezet a Metroid Prime és a Castlevania egyvelege – de nem egy egyszerű koppintás, hanem valami friss, egyedi alkotás.

Összegzés: Axiom Verge – több, mint egy sima port

Az Axiom Verge több mint egy sima átkonvertált port. Igazi remekmű, amelynek játékmenete és világa csak erősödik, ha mobilon is elérhetővé válik. A glitchek, a fokozatos hatalomnövekedés, és a misztikus történet mind-mind azt mutatják, hogy egy olyan játékot kaptunk, ami emlékeztet arra, hogy miért is szeretjük a Metroidvania műfajt.

Pozitívumok:

• A glitch fegyver kreatív és szórakoztató módja a felfedezésnek
• Tökéletes arányban vegyíti a klasszikus játékelemeket az új ötletekkel
• Kiválóan átdolgozott Switch port, ami nem vesz el semmit az élményből

Negatívumok:

• A történet néhol túl sejtelmes, és lehet, hogy nem mindenki értékeli ezt a szintű titokzatosságot
• A grafikában a minimalizmus néha túlzottan is érezhető, de a hangulat még így is megmarad