Amikor először elindítottam a Mech Rage-et, volt bennem egy halvány remény, hogy egy jólesően buta, pörgős twin-stick lövöldét kapok – olyat, amit agykikapcsolva lehet tolni egy fáradt este végén.

Mech Rage
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Elmegy, de nem marad meg; a „szolgálható” definíciója videojátékos formában.
Amikor először elindítottam a Mech Rage-et, volt bennem egy halvány remény, hogy egy jólesően buta, pörgős twin-stick lövöldét kapok – olyat, amit agykikapcsolva lehet tolni egy fáradt este végén.
A Mech Rage az a játék, ami már az első percben jelzi: nem kell komolyan venni, csak kár, hogy játszani sem igazán izgalmas.
Nagydumás mecha, kis ambíció
A Mech Rage pontosan tudja, mi akar lenni: egy B-kategóriás sci-fi akció, tele túlrajzolt katonai macsósággal, műanyag párbeszédekkel és önironikus kikacsintásokkal. Beülsz egy mechába, és szobáról szobára irtod az idegeneket. Ennyi. Nincs nagy dráma, nincs világmegváltás, csak acél, lézer és egy hangulat, ami valahol a régi VHS-es sci-fi filmek és a videojátékos sablonok metszetében létezik.
A szöveg és a menük kifejezetten élvezik ezt a túltolt stílust. Az irányítási utasítások, a karakterek és a támogató AI olyan eltúlzott karikatúrák, hogy néha tényleg mosolyogsz rajtuk. Ez az a fajta humor, ami nem akar okos lenni, csak hangos – és ez önmagában nem baj.
Twin-stick, de kézifék behúzva
Játékmenetben viszont hamar kijózanodtam. A recept klasszikus: alap fegyver végtelen lőszerrel, másodlagos fegyverek fejlesztése, dash, kisebb extrák. Minden pálya egy újabb szint egy emeleten belül, a végén fejlesztés, majd irány tovább. Papíron működik, a gyakorlatban viszont az egész meglepően lomha.
Egy twin-stick shoot ’em upnál nálam a flow szent dolog. Itt viszont a mozgás kicsit darabos, a lövöldözés nem elég feszes, és az egésznek van egy furcsa „majdnem jó” érzése. Nem rossz, csak sosem kattant be igazán. Olyan, mintha egy korrekt demót játszanék, ami elfelejtett továbblépni teljes játékká.
A nehézség sem igazán kényszerít gondolkodásra. Könnyű fokozaton kifejezetten elnéző a játék, és még viccelődik is rajtad, ami aranyos, de közben azt éreztem, hogy ennél többet is kérhetne tőlem. A fejlődési rendszer ad némi variálási lehetőséget, de a harcok egyszerűsége miatt ritkán érzed igazán a súlyát a döntéseidnek.
Látvány és hang – korrekt, de felejthető
A vizuális oldal hozza az elvárható minimumot. A karakterek sablonosak, a dizájn nem rossz, de nincs benne semmi, ami megmaradna bennem egy óra múlva. A támogató karakter, Alexa, egyértelmű paródia, valahol félúton Cortana és az összes túlbuzgó tutorial-figura között, és ez legalább következetes.
A zene tipikus sci-fi katonai alapzaj: teszi a dolgát, de ha elnémítanám, valószínűleg fel sem tűnne. Hangulat van, egyéniség kevés.
Zárás
A Mech Rage nem hazudik magáról. Egy egyszerű, kissé bumfordi lövölde, ami tudja, hogy nem fogja megváltani a világot, és nem is akarja. Néha elmosolyodsz rajta, néha jól esik egy-egy szoba kitakarítása, de az egész túl hamar válik egyhangúvá. Nem rossz élmény, csak nehéz lelkesedni érte.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01ÖNIRONIKUS, SZERETHETŐ PARÓDIAHANGULAT
- 02EGYSZERŰEN TANULHATÓ JÁTÉKMENET
- 03FEJLESZTÉSEK ADNAK NÉMI VARIÁLÁST
KRITIKUS_HIBÁK
- 01LOMHA, KISSÉ DARABOS IRÁNYÍTÁS
- 02SEKÉLYES HARCRENDSZER
- 03FELEJTHETŐ LÁTVÁNY ÉS ZENE






























