Mayhem Brawler

Amikor a név hazudik, a pofon meg igazat mond

Kezdjük ott, hogy a Mayhem Brawler cím tényleg katasztrófa. Olyan, mintha egy generikus beat ’em up sablonból húzták volna elő, amit öt perc alatt dobtak össze egy Excel-táblában. Pedig amit mögé tettek, az egy meglepően átgondolt, szerethető és kifejezetten kompetens oldalnézetes bunyós játék.

A hatásai egyértelműek: Streets of Rage 4 ott van minden sarkon, de ez nem a szégyenteljes koppintás esete. Inkább az a „ha már lopunk, lopjunk a legjobbtól” hozzáállás. Képregényszerű grafika, városi környezet, és az az érzés, hogy ebben a világban minden problémát ököllel oldanak meg.

A bunyó súlya ott van a kezedben

A legfontosabb kérdés egy beat ’em upnál mindig ugyanaz: jó-e ütni benne? Itt a válasz egyértelmű igen. Az ütéseknek súlya van, a találatok roppannak, a speciális mozdulatok látványosak, a fegyverek jól illeszkednek a tempóba. Érezni, hogy nem csak „megyünk előre és nyomjuk a gombot”, hanem tényleg számít a pozíció, az időzítés és az ellenfelek állapota.

Kifejezetten tetszett az a rendszer, amely az ellenfelek feje fölötti ikonokkal jelzi, mire készülnek – például hogy egy földre vitt ellenfél felugráskor támadni fog-e. Ez picit könnyíti a dolgodat, de nem veszi el a kihívást, inkább segít tisztábban olvasni a káoszt, ami egy zsúfolt utcai bunyónál nem kis dolog.

Gengszterek, varázslók és vérfarkasok

Az ellenfélfelhozatal kellemesen változatos. A klasszikus utcai verőlegények mellett simán jönnek a természetfeletti figurák: varázslók, vérfarkasok, minden, ami egy kicsit megbolondítja a megszokott városi közegedet. Ez nem csak látványban dob sokat, hanem hangulatban is – a világ ettől több lesz, mint egy üres díszlet.

És a világ tényleg meglepően érdekes.

Képregény, Twitter-feed és karakterkémia

A sztori képregényes átvezetőkben bontakozik ki, teljes szinkronnal, mellette egy folyamatosan pörgő, Twitter-szerű oldalsávval, ami extra infókat dobál fel a szereplőkről és a helyzetről. Ez az egyik legjobb ötlet a játékban: nem tolja az arcodba a világépítést, mégis folyamatosan gazdagítja azt.

A főszereplők közti dinamika működik. A beszólások, a párbeszédek könnyedek, nem kínosak, és végig érződik, hogy ezek a karakterek tényleg egy csapat. Ritka ez ebben a műfajban, és kifejezetten jót tesz az élménynek.

Három karakter, három stílus

A választható hősök száma nem nagy, de mindhárom külön karakter:

• Trouble a klasszikus mindenes,
• Star gyors, mozgékony, agresszív,
• Dolphin pedig a lassabb, de brutális erőgép.

Mindegyikük saját mozdulatkészlettel dolgozik, és van elég mélység ahhoz, hogy taktikázni lehessen velük. A speciális támadások nem viszik le az életerőt, hanem sikeres ütésekkel töltődnek vissza, ami zseniális döntés: használod őket, nem spórolsz rajtuk, mert a játék erre ösztönöz.

Nem mondom, hogy könnyű – sőt, néha meglepően kemény –, de sosem érződik igazságtalannak. Bár tény, hogy néhány ellenfél kissé túltolt életerővel rendelkezik, amitől egy-egy összecsapás a kelleténél hosszabbra nyúlik.

Rövid, de többször végigjátszható

Egy végigjátszás mindössze hét pályából áll, viszont elágazó útvonalakkal és három különböző befejezéssel. Ez pont ideális hossz: nem fárad el, nem válik monotonná, viszont ad okot az újrajátszásra. A többjátékos mód (akár három fővel) pedig kifejezetten jól áll neki – ez a játék ordít azért, hogy kanapén, ordibálva játsszák.

Nem tökéletes, de nagyon közel van

Ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor az animációk nem érik el a műfaj legjobbjainak szintjét, és a környezetek néha kissé generikusak. De ezek azok a hibák, amik játék közben ritkán jutnak eszedbe, mert a tempó és az ütésérzet viszi magával az egészet.

A legnagyobb bűne továbbra is a címe.

Zárás

A Mayhem Brawler egy kellemes pofon. Nem azért, mert újradefiniálja a műfajt, hanem mert őszintén jól csinálja azt, amit vállal. Jó ütni benne, jó haladni, jó együtt játszani, és közben egy szerethető világot is kapsz, nem csak üres utcákat.

Ha szereted a klasszikus beat ’em upokat, és nem riaszt el egy kissé generikus cím, akkor ez a játék simán megérdemli az idődet. Legközelebb csak nevezzék el jobban.