Masters Of Anima

A történet és a karakterek: Feleslegesen vontatott

Amikor egy játék a történetével próbálja meg lekötni a játékos figyelmét, akkor elvárhatjuk, hogy az izgalmas legyen. A Masters of Anima története azonban inkább egy szappanopera, mintsem egy izgalmas fantáziavilág. Otto, a fiatal Shaper, aki a szent Anima erejét használja, hogy megmentse a világot, elég tipikus főhős, és bár van egy szerelmi szál is (ami inkább kínos, mint romantikus), igazán nem érzi úgy az ember, hogy érdekli, mi történik vele. A történet kissé vontatott, és a karakterek – sajnos – inkább irritálóak, mintsem szórakoztatóak. A hangos szinkronizálás is erőteljesen hozzájárul ahhoz a "színházi" érzéshez, amit nem igazán szeretek a videojátékokban.

Az egyik legnagyobb problémám a játékkal az, hogy sokszor inkább egy gyerekeknek szóló mese benyomását kelti, mint egy komoly felnőtt fantasy kaland. A párbeszédek többsége az „egyszerű, naiv és túlságosan szentimentális” kategóriába esik, és sajnos nem tudják igazán elmélyíteni a történetet.

A játékmenet: Bosszantó ismétlődések

A Masters of Anima alapvetően egy harc alapú játék, ahol a "mini-hadsereget" irányítva kell legyőznöd ellenségeket, de a harcok és az irányítás nem éppen a legjobb, amit az iparág kínál. Anima-t gyűjtünk mindenféle cselekedettel: edzéssel, ellenségek legyőzésével, vagy egyszerűen csak környezetek felfedezésével. Az Anima felhasználásával irányítjuk a különböző Guardianokat, akiknek minden egyes osztálya más-más képességekkel rendelkezik. Azonban a harcok hamar unalmassá válnak, mivel nincs túl sok variáció. A különböző Guardianok közötti finom különbségek nem elég mélyek ahhoz, hogy a harc ne tűnjön rutinszerűvé.

A játék mechanikája egy kicsit frusztráló, hiszen a harcok inkább úgy érződnek, mint egy monoton "ismétlés" az elején. Az ellenségek, bár különböző típusúak, nem hoznak igazi kihívást, mivel a játék inkább a harci rutinszintű ismétlésére épít. Mivel a legtöbb ellenség nagy és erős, ezért mindig ugyanazokat a Guardianokat kell használni, amitől egyes csaták kicsit elveszítik a dinamikát.

Ami igazán kiemelkedő, az a harc közbeni "puzzle" megoldásokat tartalmazó részek: a Guardianok különféle képességeit kell felhasználni a különböző akadályok legyőzésére. Ezek a részek kifejezetten szórakoztatóak, bár nem túl bonyolultak, és jól jönnek a játékmenet "töltelékeként", hogy kicsit pihenjünk a harcoktól.

Az egyedi világ: Szép, de nem maradandó

A Masters of Anima világát alapvetően jól kidolgozott helyszínek alkotják, de a vizuális élmény nem igazán emelkedik ki a tömegből. A grafikák szépnek mondhatóak, de nem különösebben lenyűgözőek. A geometrikus stílus, amit a fejlesztők választottak, egyértelműen egy indie játékra emlékeztet, mint például a Fe vagy a Mulaka. A különböző helyszínek – a tűz és víz birodalmai, a színes erdők, a hegyvidéki vidékek – mind-mind szépen meg vannak alkotva, de valahogy az egész világ egy kicsit üresnek tűnik, és a karakterek sem hagynak mélyebb benyomást.

Záró gondolatok

A Masters of Anima egy olyan játék, amely próbál valami különlegeset hozni, de valahol elakad. A harcok hamar unalmassá válnak, a történet nem elég mély, és bár van benne potenciál, nem sikerül igazán élvezetessé tenni a mechanikákat. Ha a nehézséget és a változatos harci rendszert keresed, akkor a Pikmin vagy más, jobban kidolgozott stratégiák sokkal élvezetesebbek lesznek. Azoknak, akik szeretik a könnyedebb, de mégis szórakoztató fantasy kalandokat, a Masters of Anima egy kellemes időtöltést kínálhat, de ne várj tőle nagyobb élményt, mint ami az elején megadja.

Kulcspontok

Pozitívumok:

• Szép és színes világ
• A Guardianok sokfélesége, mint stratégiai elem
• A harci pihenők és a puzzle megoldások szórakoztatóak

Negatívumok:

• Egyhangú játékmenet, ismétlődő harcok
• Gyenge történet és karakterek
• A vizuális élmény nem emelkedik ki