The Legend Of Legacy HD Remastered

Mi a helyzet a történettel?

A Legend of Legacy története gyakorlatilag nem létezik, és bár sok RPG-től nem várunk túl bonyolult történeteket, ez mégis csalódást okoz. Az alapfelállás szerint egy titokzatos szigetre, Avalonra utazunk, ahol különböző karakterekkel próbáljuk megfejteni a régi civilizáció titkait. Mindegyik szereplő egyedi háttértörténettel rendelkezik, de a játékmenet közben ezek a történetek sokszor felszínesnek tűnnek. Ahelyett, hogy valódi karakterfejlődést kapnánk, inkább csak véletlenszerűen kaphatunk információkat a múlt eseményeiről.

A történet hiányosságai egyértelműek, és bár a lore-t apránként felfedezhetjük, igazán nem húz be minket. Egy-egy apró utalás a múltban zajló eseményekről jópofa, de végül nem változtat a játékmenet közbeni motivációnkon. Történet? Majdnem elfelejtettem, hogy valójában egy RPG-ről van szó.

Játékmenet – egy dologra épít

A játékmenet igazából egyetlen dologra épít: dungeon crawling. Ha ezt szereted, akkor jó helyen jársz, de ha mélyebb mechanikákra vágysz, akkor kicsit csalódni fogsz. A dungeonök viszonylag egyformák, a legnagyobb változást a különféle elemek jelenléte jelenti, amik a harcot befolyásolják. A helyszínek nem túl változatosak, és bár az egyes szintek más és más vizuális hátteret kapnak, hamar unalmassá válik, hogy egy-egy pálya végén ugyanazok a meglepően hasonló ellenségek várnak ránk.

A harc egyszerű és fordulatos, de hamar felmerül a kérdés: miért is csinálom ezt? A karakterek nem fejlődnek úgy, ahogy azt várnánk egy RPG-től. Nincs tapasztalati pont, nincs szintlépés – helyette minden harc egy-egy véletlenszerű statbeli fejlődést hoz. A rendszer lehet érdekes, de hamar inkább zavaróvá válik, mert a fejlődés nem érezhető, inkább csak várakozás a következő véletlen statbeli növekedésre. Miért ne hagyták volna meg a klasszikus szintlépést?

Képességek és harc – vegyes érzetek

A harcrendszer talán az egyetlen, ami igazán szórakoztató, de még itt is érezni, hogy nem találták meg a tökéletes egyensúlyt. Az elemek rendszerét remekül beleépítették a harcokba, és van egy kis taktikai réteg, amikor az elemek váltakozása miatt változtatni kell a csapat felállásán. Azonban az egész harcrendszer könnyen kimerül, és a harcok gyorsan ismétlődővé válnak. A dungeonök szűk struktúrája is csak fokozza a monotonitást, mivel csak egy-két taktikát alkalmazhatsz, és nem érezheted, hogy valóban te irányítasz.

A harc mégsem teljesen reménytelen: ha valami érdekes, akkor az a rendszer, hogy a karakterek mozgását és pozícióját előre beállíthatjuk, majd harc közben azokat módosíthatjuk. Az ilyen apró taktikai rétegek adnak egy kis színt, de ezek nem tudják megmenteni a harcot a monotonitástól.

Az audiovizuális élmény – szép, de a lényeg hiányzik

A grafika remekül mutat a Switch-en, és a játék HD felbontású változata igazán szépen kidolgozott. A festői, vízfestékes stílus szép, különösen a Nintendo Switch OLED képernyőjén, de ha jobban megnézzük, még mindig egy elavult játékról van szó, amit nem igazán sikerült igazán újszerűvé varázsolni. A világ szép, de a változatosság gyorsan elvész.

A zenék is illeszkednek a hangulathoz, de sajnos nem igazán maradnak meg a memóriánkban. Ha valami, akkor a játék hangulata sem nyújt különösebb újdonságot. Nincs az az atmoszféra, ami igazán magával ragadna, és ami miatt érdemes lenne több órát tölteni el benne.