Landflix Odyssey

És mégis: működik.

Kanapétól a képernyőn túlra

A főhősünk Larry, egy teljesen átlagos fickó, aki egy nyugodt estét szeretne eltölteni a kedvenc sorozataival és egy hideg sörrel. Aztán lemerül a távirányító. Az elemcsere során – mert hát miért ne – foszforeszkáló elemeket talál a kanapé alatt, és innentől elszabadul a pokol. Larry beszippantódik a Landflix világába, ahol sorozatról sorozatra ugrálva kell visszaszereznie az elveszett elemeket.

Az alaphelyzet abszurd, de nem különösebben kreatív, és sajnos az olasz Fantastico Studio angol szövegezése sem segít rajta. A párbeszédek darabosak, furcsán tördeltek, néha kifejezetten ügyetlenek. Értem én, hogy nem anyanyelvi szint, de ha valaki a történetre vagy a humorra hegyezi ki az élményt, itt gyorsan csalódni fog.

Paródia… vagy csak átnevezés?

A játék paródiának hirdeti magát, de ezt én kicsit vitatnám. A világok egyértelműen felismerhető sorozatokra épülnek:

• Peculiar Stuff
• Elder Thrones
• Blindevil
• Going Mad
• The Standing Zombie

Ez nem kifordítás, nem görbe tükör – inkább óvatos jogi kerülgetés. A neveket kicsit elcsavarjuk, a díszletek ismerősek, és kész. Ha ez paródia, akkor elég vérszegény fajta.

Szerencsére nem itt dől el a játék sorsa.

Játékmenet: itt áll össze a kép

A Landflix Odyssey egy klasszikus 2D platformer, nagyon tiszta célokkal: eljutni A-ból B-be, elkerülni az ellenfeleket, összeszedni a pénzt. Semmi forradalom, semmi újítás – viszont minden világ kap egy saját mechanikát, ami ügyesen illeszkedik a témájához.

• Van, ahol párhuzamos dimenzióba ugrasz
• Van, ahol egy gombnyomásra lelassítod az időt
• Másutt a pályák tempója és ritmusa változik meg

Ezek az ötletek mind ismerősek, de jól vannak összerakva. A pályák pont megfelelő hosszúságúak, ideálisak kézi módban pár gyors menethez, és a nehézség is szépen skálázódik. Időnként főellenfelek is felbukkannak, plusz ott vannak a kifejezetten kemény Special Features pályák, amik világonként oldódnak fel.

A játék összesen nagyjából 4–5 órás, és végig megtartja a lendületét. Nincs benne üresjárat, nincs fölösleges töltelék.

Hangulat és prezentáció

A pixelgrafika kifejezetten szerethető, a színek élnek, a világok jól elkülönülnek egymástól. A zene fülbemászó, ritmusos, pont annyira marad meg, hogy játék közben húzza előre a tempót, de ne legyen idegesítő.

Itt érzem azt, hogy a fejlesztők tényleg értik, mitől jó egy platformjáték – még akkor is, ha a kreatív önállóság nem volt elsődleges szempont.

Zárás

A Landflix Odyssey nem fog díjakat nyerni eredetiségből. Inkább érződik egy ügyes, kissé pimasz „copy–paste” projektnek, mint valódi paródiának. A történet felejthető, a fordítás gyenge, és a poénok többsége mellémegy.

De amikor a kontroller a kezedben van, ezek háttérbe szorulnak. A játékmenet feszes, kihívást ad, és őszintén szólva: szórakoztató. Ha ezt keresed, és nem zavar, hogy mindent láttál már valahol máshol, akkor ez egy korrekt kis platformer.