InnerSpace

A gond csak az, hogy az InnerSpace sokszor nem tudja eldönteni, mit is vár el tőlem pontosan.

Egy világ, ami hívogat

A játék világa kétségkívül lenyűgöző. Bent vagyok egy univerzumban, ahol a bolygók befelé üresek, a gravitáció kifelé húz, a felszínen pedig egykori élet nyomai hevernek szanaszét. Elhagyatott szigetek, vízzel körülvéve, apró építészeti maradványok, titokzatos struktúrák. Az egésznek van egy méltóságteljes, melankolikus aurája, amit a letisztult, festményszerű látvány tökéletesen támogat.

Ez az a fajta világ, ahol jó lenni. Akkor is, ha épp nem történik semmi.

Repülés, ami egyszerre zseniális és bosszantó

A közlekedés alapja a repülés, különféle „airframe”-ekkel, vagyis repülőkkel. A vezérlés két analóg karra épül: az egyik az irány, a másik a sebesség és dőlésszög. Amikor összeáll a mozgás, amikor egy szűk íven átbukok egy szikla alatt, majd felemelek egy relicet a levegőből – az nagyon jó érzés.

Csakhogy nincs lebegés. Nincs megállás. Ha túllövöm a célpontot, már húz is tovább az inerciája a gépnek, és kezdhetem elölről az egész manővert. Ehhez jön, hogy a környezet sokszor nehezen olvasható: a gyönyörű textúrák miatt nem mindig egyértelmű, mi szilárd és mi díszlet. Ütközések, elakadások, bosszantó visszafordulások követik egymást.

Elveszve – nem csak a térben

A felfedezés önmagában élvezetes, de amikor a történet haladásához kellene pontosan tudnom, mit csináljak, a játék elkezd cserbenhagyni. A velem kommunikáló régész időnként ad halvány utalásokat, de soha nem mondja meg, hogyan érjem el a következő lépést. Ráadásul egy ponton már velem sem tart, teljesen magamra hagy.

Ez eleinte izgalmas – aztán frusztráló. Volt olyan pillanat, amikor egy-egy történeti feladat megoldása után kifejezetten elégedett voltam magammal, mert sikerült „ráérezni” a megoldásra. De volt olyan is, amikor percekig, majd hosszú ideig bolyongtam teljesen tanácstalanul, mert semmi nem jelezte, hogy egyáltalán próbálkoznom kellene valamivel.

A madárrajok üldözése például remek pillanat, valódi repülési kihívás. Más feladatok viszont annyira ködösek, hogy inkább véletlen sikerülnek, mint tudatos megoldással. Ez pedig megtöri az élményt.

Amiért mégis maradnék

Mindez különösen fájó, mert az InnerSpace legerősebb oldala pont az atmoszféra és a történetmesélés módja. A relicek gyűjtése, a világ múltjának lassú kibontása, a félistenek felszabadítása mind-mind olyan elemek, amik miatt akarok továbbmenni. Amikor végre összeáll egy-egy narratív pillanat, a játék tényleg tud emelkedett lenni.

Csak túl gyakran akadályozza meg saját magát ebben.

Zárás

Az InnerSpace egy gyönyörű, elgondolkodtató utazás, ami túl sokszor felejti el, hogy a játékos nem gondolatolvasó. A világai hívogatnak, a repülés élménye időnként fantasztikus, a hangulat pedig végig erős. De a homályos célok és a nehezen követhető történeti előrehaladás miatt túl sok türelem kell ahhoz, hogy igazán kiteljesedjen.

Nagyon szerettem volna szeretni. Majdnem sikerült.

Értékelés

6 / 10

Csodás utazás lehetett volna – így inkább egy szép, de ködbe vesző emlék marad.