Hyrule Warriors: Age Of Calamity

Musou játék Zelda köntösben

Ha valaki próbált már Musou játékot, akkor tudja, hogy a Dynasty Warriors és társai nem a mély történetükről híresek, hanem arról, hogy hatalmas seregeket irányítunk és mindent letarolunk, ami mozgásra képes. Az Age of Calamity alapvetően ebben a formában hozza a szórakozást, de a Nintendo-s díszítés valami teljesen más élményt ad. Ahogy a régi iskolás Hyrule Warriors-ben, úgy itt is a cél az, hogy minél több szörnyet lenyisszantsunk, de most mindezt úgy tálalják, hogy közben a Breath of the Wild világát idézik.

Itt a pályák, a menük és a hangulat alapvetően mind-mind onnan származik, a szigornak az az egyedisége, hogy minden felfedezés egy kicsit máshogy van megírva, mint a hagyományos Musou játékoknál. Az egész játékban igazi Breath of the Wild-hangulatot áraszt, de közben ne feledjük el, hogy még mindig egy hack-and-slash van a háttérben. Ha ezt tudjuk, akkor a harcrendszert nagyon jól eltalálták, és egy pillanatra sem érezzük unalmasnak, amikor újabb és újabb ellenfeleket aprítunk.

A hősök és a harcok

A legjobb része a játéknak kétségkívül a karakterek. Látni, hogy a Breath of the Wild karakterei fiatalabbak és épp azon dolgoznak, hogy Hyrule-t megmentsék, egészen különleges érzés. Link, Revali, Urbosa és Daruk mind visszatérnek, és bár az egész játék tele van harccal, mégis egy kellemes és szórakoztató felfedezést adnak, amit a történet is alátámaszt.

A harcrendszer nem újít meg semmit, de jól működik. Minden karakternek van egyedi képessége, és a játékmenet így igencsak változatos. A szokásos Musou támadások mellett itt a gyenge pontok, parry-k és különféle speciális támadások is segítenek abban, hogy ne csak ismétlődő gombnyomkodás legyen az egész. Sőt, egy-egy jól eltalált kombó, vagy egy Flurry Rush egészen látványos hatást eredményez. Revali szárnyalása, Urbosa villámcsapása, vagy akár Link íjászkodása mind-mind hozzátesznek a harcok különlegességéhez.

Kétségek a játékmenetben

Bár a harc izgalmas, a játék elején vannak olyan részek, amik kicsit túl nyúlnak a dolgokon. A "Divine Beast" részek, amikor a hősök irányítanak egy-egy szörnyet, nem sikerültek túl jól. Az egész irányítás nehézkes, a mozgás szándékos lassúsága pedig hamar frusztrálóvá válik, különösen miután gyors tempóval aprítjuk a kisebb ellenfeleket. Itt aztán már nem is annyira a harcról van szó, hanem inkább egy erőltetett, unalmas kihívásról.

A grafikai teljesítmény is hagy kívánnivalót maga után. A Switch-en a játék nem mindig fut tökéletesen, és ha egyszer-egyszer komolyabb akcióba kezdünk, akkor a képkockák száma megcsappan. A kézi módot választva a dolgok még rosszabbak, az elmosódott képernyő és a lassulások itt igazán megnehezítik az élményt. Ha azonban csak egy sima játéknak tekintjük, és nem várunk csúcsgrafikát, akkor elnézhetjük a dolgokat.

A legjobb dolog: Co-op móka

A kétjátékos mód igazán feldobja a Hyrule Warriors: Age of Calamity élményét. Igaz, hogy a teljesítmény jelentősen csökken, és a képernyő egyre elmosódottabbá válik, de valahogy mégis nagyon szórakoztató, amikor ketten együtt küzdhettek Hyrule védelmében. Az alapvető "hack and slash" élmény mellett ez az a pillanat, amikor a játék igazán élvezetessé válik, és kicsit elfeledkezhetünk a technikai hibákról.