Ginger: Beyond the Crystal

A grafika és az optimalizálás teljes katasztrófája

Első ránézésre, oké, a grafika egész szép. De ami a közelebbi szemrevételezésnél történik, az már messze nem olyan bájos. Az Ginger: Beyond the Crystal portolása Switch-re legalábbis egy hatalmas csalódás. Egy olyan játék, amit Xbox One-ra, PS4-re és PC-re is kiadtak, és ami működött mindenféle kompromisszum nélkül, most elbukik a Switch-en. A felbontás esése, az elmosódott textúrák és az egész játék szétfolyó látványa azt sugallja, hogy valaki eléggé elhanyagolta a portolás folyamatát.

Amit még megemlítek: a frame dropok. Azokon az idegesítő pillanatokon, amikor úgy érzed, hogy a játék mintha elfelejtené, hogy te irányítod, igazán keserű élményeket szerezhetsz. Akár 60%-a a játékmenetnek szét van szedve az ingadozó sebesség miatt, ami egyszerűen elfogadhatatlan egy mai Switch játéknál.

A játékmechanika: Egyhuzamosan végig sem érdemes nézni

A platformer játékoknál mindig az volt a lényeg, hogy egy-egy pálya ne csak a világ felfedezéséről szóljon, hanem a játékmenetben is legyen valami igazi flow, ami miatt élvezetes visszatérni. Nos, Ginger: Beyond the Crystal ezt sem hozza. A játékmenet nagyon egyszerű, és nem ad semmi különöset. A platformozás unalmas, a harcrendszer pedig gyakorlatilag nem létezik. A legnagyobb harci mozdulat a dashes támadás, ami elég ahhoz, hogy bárkit egy-két ütéssel legyőzz.

Amit megismersz, az a harc unalmas ismétlése. Az ellenségek változtatják a színüket és textúrájukat, de valójában csak a pályák variálásával próbálják átverni a játékost, hogy valami frisset kapjon. De ez igazából semmi, csak más színű bábuk egy-egy új környezetben.

A világ és a küldetések: Kicsit mintha már láttam volna

Ha már szóba kerültek a pályák, akkor érdemes megemlíteni, hogy ez a játék igazán “nyitott világ” jelleggel sem próbálkozik. Az open world részek inkább csak az alibi küldetésekről szólnak: gyűjtsd össze az anyagokat, építsd meg az épületeket, majd menj újra be a központba. Az egész semmi személyes élményt nem ad, és nem is érezni, hogy bármi tétje lenne a dolognak.

Az igazi probléma a küldetések kezelése. Az egész játék kb. egy szintű dolog, ami vagy a minimális ugrálást, vagy a bosszantóan egyszerű visszavonulásos mechanikát kényszeríti ránk. Az "open world" részeket próbálták átvinni, de az egész végül egy 2.5D platformerben végződik, ahol a legbonyolultabb dolog az, hogy egy újabb csapdát ugorj át. Tényleg ennyit bír ki egy 3D platformer?

Bosszúságok és klisés történet

A történet nem dob fel igazán. A világ istennője elhagyta a híveit, és valahogy szétrobbant a szent kristály. Egyébként az egész sztori olyan sablonos, hogy szinte már fájdalmas. Ginger, egy kék, pici szörnyike (akinek teljesen semmi egyedi vonása nincs), feladata, hogy összeszedje a kristály darabokat és megmentse a falut. Semmi újat, semmi érdekeset nem hoz ez a történet. A küldetések és a mellékküldetések pedig azzal a tipikus "össze-vissza szaladgálós" érzéssel operálnak, amit már annyiszor megéltünk, de itt egyszerűen nem működik.

A boss fightok nem csinálnak semmi különöset. Az egész harc-rendszer szinte minden szempontból alul van méretezve, és a bossok nem hoznak semmilyen szórakoztató kihívást. Az egész egy nagy felesleges munka, ami inkább bosszantó, mint szórakoztató.

Összegzés

A Ginger: Beyond the Crystal egy tipikus példa arra, hogyan nem kellene megközelíteni a 3D platformereket. Míg mások igyekeznek visszahozni azt a csillogást, ami miatt anno szeretni kezdtük a műfajt, itt gyakorlatilag minden elromlott. A grafikai megoldások kritikán aluliak, a játékmenet már-már fájdalmasan egyszerű és unalmas, a világok üresek és lélektelenek, a történet pedig egy teljesen elhasznált sablonra építkezik. Az egész játék elkerülhető, és igazából az az érzésem, hogy senkinek nem is fog igazán hiányozni.

Pozitívumok

• Elég vonzó vizuális alap ötlet.
• A kisugárzás, hogy egy klasszikus platformer, de annyi mégsem történik.
• A dashes támadás rendben van, ha már nagyon belemerülünk.

Negatívumok

• Borzalmas portolás, látványos lebutítással.
• Harcrendszer egyszerű és nem változatos.
• Szörnyű optimalizálás és állandó frame dropok.
• Üres és unalmas küldetések.