Gato Roboto

A történet és a világ

Kiki, a cica, egy idegen bolygón találja magát, miután gazdája lezuhan egy űrhajóval, és ott ragad a roncsok között. A cél egyszerű: túlélni, felfedezni, és megmenteni a gazdát. Az alapsztori nem túl bonyolult, de abszolút megteszi, amit kell: elindít minket egy kalandra, miközben ügyel arra, hogy minden egyes lépés izgalmas legyen. A világ, bár nem túl hatalmas, tele van rejtett kincsekkel, új képességekkel és szörnyekkel, amelyekkel meg kell küzdenünk.

A játék bája abban rejlik, hogy a Metroid klasszikus formula mentén halad: a felfedezés, a rejtett utakat feloldó képességek, és a páncélozott kalandok. Kiki azonban nem csak a páncéljában harcol – a páncélját le is vehetjük, és akkor a kis macska szupersebesen befér minden egyes résbe, amit a páncél nem tudna elérni. Ez a kis csavar sokkal több lehetőséget kínál a felfedezésre, mint amire elsőre számítanánk.

Játékmenet: a páncél és a fegyverek

A Gato Roboto tökéletesen követi a Metroidvania hagyományokat: a mozgás egyszerű, a harc klasszikus, de nem unalmas. Kiki páncélban egy alap fegyverrel rendelkezik, amit jól ki lehet használni a harcokban. Az irányítás gyors és folyékony, így könnyen ugrálhatunk a pályákon, miközben a szörnyekre lövünk. Ahogy haladunk előre, új fegyverek, mint a rakéták és egy forgó támadás is a rendelkezésünkre állnak, és az egész játék könnyen kezelhető, szórakoztató és pörgős.

A páncélok közötti váltás is jól van megoldva: amikor Kiki kijön a páncéljából, könnyedén átfér a szűk helyeken, ami újabb titkokhoz vezethet. Az egyik páncél egy tengeralattjáróként működik, amellyel víz alatti torpedókat lőhetünk ki, de a mozgás itt nem olyan szabad, mint a szárazföldön. Ettől függetlenül a váltás pörgős, és segít abban, hogy minden helyszín új kihívásokat kínáljon.

Az igazi erősség az, hogy a képességek szépen adagolódnak, nem bombáznak minket egyszerre túl sok új lehetőséggel. A játék remekül hozza a felfedezés örömét, és minden új eszköz, amit megszerzünk, egy kis örömöt ad.

Grafikák és hangulat

A vizuális stílus minimalista, de kifejező. Bár nem egy technikai mestermű, a játék bája éppen abban rejlik, hogy nem akar többet annál, amire képes. A retro stílusú, egyszerű grafika és a színek remekül passzolnak a játék világához, így nem is érezzük szükségét annak, hogy a modern 3D-s grafikákra váltsunk. A felfedezések és az új helyszínek mind színesek és szórakoztatóak, miközben a játék nem pörög túl gyorsan, és hagy időt arra, hogy felfedezzük az egyes területeket.

A zene is hozzájárul a hangulathoz, bár nem igazán marad meg emlékezetünkben, de nem is kell. A fő hangsúly a felfedezésen és a harcon van, a zene inkább aláfestés, amit jólesik hallgatni, de nem uralja a játékot.

Miért jó és miért nem

A Gato Roboto egy remek Metroidvania, ha a célunk egy szórakoztató, gyorsan átvészelhető kaland. Az alapötlet rendkívül aranyos, a játékmenet egyszerű, de kielégítő, és ha valaha is szerettél egy jó klasszikus Metroid játékot, akkor itt nem fogsz csalódni. A probléma inkább az, hogy a játék egy kicsit túl könnyű. A legtöbb játékos könnyedén végig tudja vinni pár óra alatt, és a nehezebb részek inkább csak bosszantóak, mint izgalmasak.