Ganbare! Super Strikers

Milyen játék ez?

Ha eddig nem estél le a székedről, elmondom, hogy a Ganbare! a foci leglassúbb, leggondolkodósabb formáját kínálja. Itt nincs helye a gyors reflexeknek és az állandó rohangálásnak – ehelyett egy igazi stratégiai párbajt vívunk a pályán, amiben mindössze két mozdulatot adhatunk ki egy-egy játékosnak. Nem, nem vicc. Ennyi, és a pálya egyébként teljesen lelassul, mikor épp mi irányítjuk a csapatot.

Az egész alapja a taktika. Szerencsére nem úgy, mint egy sakknál, de azért érdemes az ellenfél minden lépését alaposan megfontolni. Mert ugyan passzolni, cselezni, meg lövést leadni is lehet, de a siker a megfelelő erővel végrehajtott mozdulatokon múlik. A csavar az, hogy az egyes mozdulatok ereje véletlenszerűen befolyásolja a játékot – szóval hiába döntötted el, hogy most aztán megvered a kapust, ha szerencséd nincs, elúszik a gól. Ez a szerencse-elem időnként kifejezetten frusztráló, és ha hozzávesszük, hogy a tempó borzasztó lassú, akkor a végén egy kicsit úgy érzed, hogy inkább jót beszélgetnél a haverokkal, mintsem várnád, hogy végre valahára elkezdődjön a meccs.

Miért lassú? Miért ilyen?

A játékban egyszerűen nem tudsz beleszaladni az akcióba. A grafika elég puritán, amit ráadásul még a karakterek lassú animációi sem segítenek – várd el, hogy minden egyes mozdulatot egy-egy pillanatnyi üresjárat kövessen, mikor az egyes játékosok elindulnak. És most ne érts félre, a játék stílusa kedves, mégis szembetűnő, hogy a grafika valójában nem a legjobb, amit el tudsz képzelni – de talán a szándéka az volt, hogy inkább a stratégia és a döntés fontosságát emelje ki.

A pálya egyébként egy rácsos struktúrára épül, ahol elég jól meggondolva, hova teszed a játékosaidat. De mi a fene történik, amikor már órák óta próbálkozol, hogy egy jó lövést adhass le, és csak a szerencsére hagyatkozhatsz? Kicsit olyan érzés, mintha a FIFA-ban mindig csak a „lövés” gombot nyomogatnád, hogy hátha most végre betalálsz, de itt sokkal több a türelem. Ez nem feltétlenül baj, ha tényleg a taktikai mélységet keresed, de elég gyorsan ki is lehet pukkadni tőle, ha a csapatod semmit sem csinál jól.

Mi a helyzet a szórakoztató faktorral?

Igazából, ha türelmes vagy, az Ganbare! egy egész szórakoztató játék lehet, de a varázsa hamar elvész, amikor rájössz, hogy nagyon sok minden múlik a szerencsén. Itt van például a kapus, aki nem mindig fogja el a labdát akkor, amikor szükség lenne rá, és a végeredmény is teljesen kiszámíthatatlan, mintha egy dobókockát rázogatnál. Ha jól csinálod, persze, de ha a sors nem kedvez, akkor a legjobban megtervezett taktikád is mehet a kukába.

Ami viszont tetszik, hogy könnyen felveheted a ritmust. Egy-két meccs után már nem érzed azt, hogy mindent újra meg újra el kell magyarázni magadnak, a játékmenet gördülékeny lesz, és egy-egy jól sikerült akció után büszkén dőlhetsz hátra a fotelben, mintha Messi magasságokba jutottál volna. De aztán jön egy hiba, és megint kezdheted az egészet.

Miért érzi mindenki túl lassúnak?

Egyszerű: focihoz képest még a sakk is gyorsabb. A szakaszos, turnusos irányítás közepette hiányzik az a gyorsan változó, pörgős játékmenet, ami a foci lelke. Ez a játék inkább egy stratégiai puzzlira hajaz, mint egy dinamikus sportélményre, ami sokak számára frusztráló lehet, különösen azoknak, akik hozzászoktak a pörgős tempóhoz.

Értékelés: 6 / 10 – Egész jó, de a tempó és a szerencse elrontja a szórakozást.