SEGA AGES G-LOC: Air Battle

Egy pillanat alatt beleszeretsz

A G-LOC első ránézésre könnyen összetéveszthető a Sega másik nagy repülős klasszikusával, az After Burner-rel. Bár mindkét játékban jet fighterekkel kell zúzni az ellenséget, G-LOC-nál az alapfelállás más: itt nem csak túlélni kell, hanem támadni. A cél nem a menekülés, hanem az, hogy minél több ellenséget pusztíts el minél rövidebb idő alatt. És ha jól csinálod, több időd lesz a következő szakaszra. A tempó őrületes, és a játék folyamatosan pörög. Szerencsére nem a régi típusú húzd el a nyakad helyzetekkel van dolgunk, hanem igazi, tiszta akcióval.

A játék legfőbb mechanikája a homing missile-ek használata. Ha sikerül elkapnod az ellenfelet a célkeresztbe, és a géped rendszere rászólt, hogy „Fire!”, akkor garantált a találat. A Vulcan Gun is ott van, de igazából a rakéták miatt fogsz imádni játszani. A pontosság és a gyorsaság itt az igazi kulcs – ha jól csinálod, és elég gyors vagy, akkor egy egész horda repülőgépet is eltüntethetsz a pályáról.

A nehézségi szintek és a repülés művészete

A nehézségi szintek nemcsak a repülés irányítását befolyásolják, hanem az egész játékmenetet átalakítják. A Beginner módban alapvetően egyenesebb a repülés, és nem kell annyira figyelned az irányokra, a nehezebb szinteken azonban már teljes mértékben szabadságot kapsz, hogy akrobatikázz a levegőben. De jön a buktató: a kanyarok. A kanyon szakaszok igazi rémálmai a játékosnak, különösen a legnehezebb fokozaton, ahol az extrém fordulók és a célpontok gyors megtalálása már önálló kihívás.

Az újdonságok, amik feldobják

A G-LOC nem csupán egy egyszerű arcade port. A Sega Ages sorozat, ahogy már megszokhattuk, új funkciókkal tette még élvezetesebbé a játékot. Az Ages Mode egy teljesen új, különböző nehézségi fokozatokkal rendelkező pályasorozatot ad a játékhoz, ami rendkívül szórakoztató, és a ranglistás versenyek is megdobják az élményt. Ezt a módot egyébként mi magunk is a legjobban élveztük, és ha egyszer belejössz, könnyen órákig el tudod pörgetni.

A játék vizuális megjelenése szintén erős, hiszen a M2-es port minden apró részletre odafigyelt. A képernyő szűrők és a különböző grafikakezelési lehetőségek a nosztalgikus arcade hangulatot hozzák vissza, és a különböző szűrési opciók, mint a scanline és a smoothing filter is mind plusz élményt adnak. Ha pedig igazán a hangulatba akarsz kerülni, akkor választhatod az arcade kabinet nézetét, ami kifejezetten szórakoztató.

De mi a baj vele?

Minden szép, de nem minden tökéletes. A kanyon szakaszok valóban nehezen kezelhetőek a nehezebb fokozatokon, és néha úgy érzed, hogy a repülés önálló kihívást jelent a céltábla helyett. A gameplay gyorsasága és a célzási rendszer ugyan szórakoztató, de valahogy a pályák kissé túl rövidek, és mivel igazán csak a legjobb időért próbálhatsz küzdeni, hamar rájössz, hogy ez bizony egy elég egysíkú élmény.