Mi történik, amikor egy videojáték tényleg úgy néz ki, mint egy interaktív rajzfilm? Ezt a kérdést nemcsak az animációs műfaj rajongói, hanem a játékosok is régóta keresgélik. A *Forgotton Anne* pontosan ezt az élményt kínálja, és még egy lépéssel tovább is megy: nemcsak látványos, hanem érzelmileg is ütős, miközben egy különleges puzzle-platformer formájában tálalja a történetet. A látvány, a világ, az egész hangulat olyan, mintha egy anime szép lassan életre kelne, és bár a játékmenet nem mindig hibátlan, az élmény, amit kínál, mégis könnyen feledteti a kisebb problémákat.

Forgotton Anne
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Szép, egyedi és művészileg lenyűgöző, de a játékmeneti hibák kissé visszavetik az élményt
Mi történik, amikor egy videojáték tényleg úgy néz ki, mint egy interaktív rajzfilm? Ezt a kérdést nemcsak az animációs műfaj rajongói, hanem a játékosok is régóta keresgélik. A Forgotton Anne pontosan ezt az élményt kínálja, és még egy lépéssel tovább is megy: nemcsak látványos, hanem érzelmileg is ütős, miközben egy különleges puzzle-platformer formájában tálalja a történetet. A látvány, a világ, az egész hangulat olyan, mintha egy anime szép lassan életre kelne, és bár a játékmenet nem mindig hibátlan, az élmény, amit kínál, mégis könnyen feledteti a kisebb problémákat.
A történet: A felejtett világ és a bűntudat
A történet középpontjában Anne áll, aki a Forgotten Lands nevű titokzatos, szürreális világ „végrehajtója”. Ez a világ egyfajta szeméttelep, ahol minden elfeledett tárgy, legyen szó elveszett zoknikról vagy régi eszközökről, egyfajta életet kap, míg végül visszajutnak az Etherbe, ahol újrahasznosulhatnak. Anne feladata, hogy biztosítsa, hogy a rendszer megfelelően működjön, miközben megtalálja és elfogja a rejtélyes lázadó vezetőt. Az alapvetően egyszerű történet gyorsan mélyebbre hatol, ahogy Anne felfedezi a világ sötét titkait, miközben az őt körülvevő karakterek egyre több kérdést vetnek fel.
A Forgotten Lands minden egyes sarkából valamilyen kis történet bújik elő. A különböző karakterek – akik mind elfelejtett tárgyak és emberek – mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Anne útja ne legyen csupán egy szimpla küldetés, hanem egy érzelmi ívet is képviseljen. Bár a játéknak nincs túl bonyolult párbeszéde, a szituációk és az egyes döntések súlya érzelmileg erősen jelen van.
Játékmenet: Puzzle platformer anime stílusban
A Forgotton Anne egy klasszikus puzzle-platformer, ahol a legfontosabb eszközeink nemcsak a gondolkodás, hanem az Arca nevű eszköz, amely lehetővé teszi számunkra az anima energia átvitelét, valószerűtlen módon összekötve gépeket, működtetve szeleppeket, és még a felejtett tárgyakat is kristályosítva. A platformos szakaszok során Anne-nel ugrálunk, mászunk, és egyre bonyolultabb feladványokat oldunk meg.
A problémák leginkább a játékmenet ritmusában rejlenek. Anne-t hihetetlenül szépen megtervezték, és az anime mozgásai lenyűgözőek, de a precíz platformozás nem az ő erőssége. A framerate, ami az animációk során alkalmazott 8-12 képkockás sebességen alapul, elképesztően autentikus, de nem segíti a pontos ugrásokat, főleg, amikor a játék kifejezetten precíziós ugrásokkal próbálkozik. Ez egy kellemetlen ellentmondás, mert miközben a karakter mozgása meseszerű, nem igazán passzol a klasszikus platformer élményhez. A nehézség nem igazán a fejtörőkben, hanem inkább a játékmenet ritmusában rejlik.
Az animáció és a világ: Az anime életre kel
A legnagyobb erőssége a Forgotton Anne-nak az animáció, ami igazán magával ragad. A játék folyamatosan átugrik a különböző szakaszok között, miközben Anne mozdulatai egyszerűen elbűvölnek. A fények, a háttér, és az apró részletek, mint például, hogy hogyan igazítja meg a haját vagy hogyan simítja le a ruháját, mind-mind hozzájárulnak a teljes élményhez. A világ, amelyben játszunk, Edwardian Angliát keveri a jövőbeli disztópiával, a környezet minden egyes szeglete gyönyörűen meg van világítva, a háttér is folyamatosan változik, miközben Anne felfedezi a különböző helyszíneket. A város füstös hátterei, az üveglámpák, a régi metróállomások mind egy olyan atmoszférát teremtenek, ami nemcsak vizuálisan, hanem hangulatban is elkapja az embert.
A hangok és a zenei aláfestés is megér egy külön misét. Az orkestrált zene tökéletesen illeszkedik az animációkhoz, hol szomorú, hol játékos, hol pedig hatalmas grandiózussal szólal meg, és igazán segíti a történet érzelmi mélységeit.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01AZ ANIMÁCIÓ ÉS A VIZUÁLIS MEGJELENÍTÉS PÁRATLAN, EGY IGAZI ÉLŐ ANIME ÉRZÉSE
- 02A KARAKTEREK KIDOLGOZOTTSÁGA ÉS A VILÁG APRÓ RÉSZLETEI SEGÍTENEK ELMÉLYÍTENI A TÖRTÉNETET
- 03AZ ERŐTELJES ZENEI ALÁFESTÉS ÉS A HANGOK JÓL KIEGÉSZÍTIK A LÁTVÁNYT
- 04AZ AUTENTIKUS ANIME STÍLUS EGYEDÜLÁLLÓ ÉLMÉNYT AD A MŰFAJ KEDVELŐINEK
KRITIKUS_HIBÁK
- 01A PLATFORMOS SZAKASZOK NEM MINDEN ESETBEN MŰKÖDNEK JÓL, A PRECÍZ UGRÁSOK NEHÉZKESEK
- 02A JÁTÉKMENET KISSÉ LASSÚ, FŐLEG A PLATFORMER RÉSZEK ÉS AZ ISMÉTLŐDŐ SZAKASZOK MIATT
- 03A DÖNTÉSEK NEM ANNYIRA SZABADSÁGOT ADÓAK, INKÁBB LINEÁRISAN IRÁNYÍTANAK




























