Fe

A történet – szavak nélkül

A Fe története nem bonyolult, és nem is próbálja azt tenni. A játék világában a főszereplő, Fe, egy különleges képességgel rendelkező lény, aki a világot a hangok és az állatok segítségével fedezi fel. Az egész sztori arról szól, hogy egy elpusztított világot próbál visszaállítani, miközben egy titokzatos, gonosz lény, a Csendesek próbálja mindezt megakadályozni. A történetet nem a szokásos párbeszédek, hanem a játék környezete és a varázslatos zenei aláfestés meséli el.

A játéknak egy nagyon szép, nyugodt allegóriája van a természet védelméről és az egység fontosságáról. Ahogy haladsz előre, újabb és újabb területek nyílnak meg előtted, és a történet mindig finoman, szinte észrevétlenül vezet a következő felfedezéshez.

Játékmenet – a varázslatok ereje

A Fe alapvetően egy akció-platformer, de mindez egy kis különbséggel. A főszereplő nem harcol, hanem a varázslatos lények segítségével próbálja elérni céljait. Mivel a játékban nincs hagyományos párbeszéd, a történet és a játékmenet fő motorja a zene, az ének és a természet hangja. Mivel minden állat egy-egy új nyelvet beszél, a hangokkal való kapcsolatfelvétel az egyik kulcsfontosságú eleme a játéknak. Fe úgy kommunikál a világ többi lényével, hogy a megfelelő frekvenciát megtalálja – ezáltal új képességeket szerezve, amelyek segítenek az előrejutásban.

A harc helyett inkább a lopakodás és az állatok segítségére való támaszkodás a fő cél. A Csendesek, az ellenséges lények, mindig ott leselkednek, és mivel azonnal elpusztíthatják Fe-t, a legtöbb esetben a rejtőzködés a legjobb megoldás. A rendszer nem túlságosan kihívó, de a feszültséget megfelelően adagolja.

A világ – szabad felfedezés

A Fe világa inkább egy nyílt pálya, mint egy hagyományos dungeon crawler, és ez nagyon jól áll neki. A játék nem erőlteti ránk, hogy gyorsan átszaladjunk az egyes területeken, hanem inkább arra ösztönöz, hogy lassan, figyelmesen felfedezd a környezetet. Minden egyes új terület új lehetőségeket ad a felfedezéshez, és miközben új állatokat találsz, új varázslatokat és erőket is megszerezhetsz. Mivel ezek az új képességek mindig a természet törvényeit követik, nem érződik túlságosan mesterségesnek a fejlődés, hanem organikus módon építi fel a történetet.

Az egyik legjobb rész, hogy az egyes területek, mint a havas hegyek vagy a lávától izzó barlangok, mindig új kihívások elé állítanak. Mivel a pályák véletlenszerűen generálódnak, nem lesz soha két egyforma futás, így a replayability egy igazi erősség.

A platformer mechanika – nem minden tökéletes

Bár a Fe mechanikája alapvetően jól van felépítve, a platformer részek nem mindig működnek tökéletesen. A mozgás viszonylag gyors és pörgős, de néha egy-egy ugrás, különösen a fákról való mászás, inkább frusztráló, mint szórakoztató. A kamerakezelés is okozhat némi problémát, mivel néha a táj elég zűrösen mozog, ami megnehezíti a navigációt. Azonban, ahogy haladsz előre, ezek a problémák egyre inkább háttérbe szorulnak.

A látvány és zene – szép, de egyszerű

A Fe vizuális stílusa tisztán a klasszikus kézzel festett megjelenítést hozza, amit egy erős színkontrasztok és gyönyörű háttérrel kombinálnak. A világ kifejezetten szép, de nem próbál semmi túlságosan bonyolultat mutatni. A zene a legfontosabb elem, hiszen a varázslatokat és a világot a hangok adják el, és ez jól működik. A különböző zenei motívumok kifejezetten segítenek abban, hogy még inkább átéljük a természet és a varázslat érzését, miközben a hanghatások az akciót is élettel töltik meg.