Everhood

Játékmenet - Ritmusra pörög, de nem unalmas

Először is: a Everhood nem egy szokványos RPG. Ha azt várod, hogy hősként legyőzz minden szörnyet, feloldasz egy csomó új helyszínt és bővíted a statisztikáidat, akkor gyorsan fel kell készülni arra, hogy egy teljesen más élményben lesz részed. A történet egyszerű, mégis teljesen abszurd: egy fafigura vagy, aki a tolvaj arccal rendelkező arany disznó (igen, jól olvastad) után kutat, hogy visszaszerezze ellopott karját. De, ha azt hiszed, hogy ezen a vonalon halad a történet, akkor tévedsz. Miután belecsöppensz ebbe a világba, hirtelen olyan helyzetekben találod magad, hogy egy nightclubban versenyzel másokkal, vagy kartversenyre mész, mindezt az elképesztő karakterek kíséretében.

A legjobb az egészben, hogy soha nem tudhatod, mi fog történni a következő pillanatban. A karakterek, mint a Red Dead Mushroom vagy a Banjo Frog, mintha egy egyetemes őrületből léptek volna elő, de egyben teljesen egyediek, mindegyikük sajátos személyiséggel rendelkezik. Érdekes, hogy a csaták teljesen más típusú élményt kínálnak: a Everhood harcai nem egy szimpla "meghúzom a kardot" dolog, hanem egy igazi ritmusjáték, ami bár elsőre egyszerűnek tűnik, nem mentes a kihívástól. Ha figyelmesen követsz mindent, a csaták egy igazi vizuális és akusztikai élményt nyújtanak.

Mi működik jól?

A harcok? Ámulatba ejtőek! A Everhood olyan ritmus alapú csatákat kínál, amik nemcsak szórakoztatóak, hanem igazán intenzívek is. A harcok egyfajta Guitar Hero ihlette feladatként jelennek meg, ahol az ellenfelek támadásai a képernyőn megjelenő hangjegyek formájában érkeznek. A feladatod? Egyszerű: ugorj, kerüld el, vagy kapd el a noteszeket és vágj vissza. Nem csak az irányítást érdemes figyelni, hanem a vizuális élményt is, mivel a háttér állandóan változik, egy-egy csata valóban olyan érzést kelt, mintha egy pszichedelikus rock koncerten lennél. És a zene! Külön megérdemel egy dicséretet: a jazz-től a thrash metalig minden stílust átölelő soundtrack egyszerűen beragad a fejedbe.

A legjobb pedig az, hogy minden egyes csata egy igazi eseménynek számít. Mivel nem kell grindolni, minden egyes ellenfél, akivel összecsapsz, különlegessé válik. Egy-egy karakter vagy boss mintha saját kis egyetemes történettel rendelkezne, amit végigkísérsz, miközben ügyesen elkerülöd a támadásokat és próbálod visszatartani a nevetésedet.

Mi nem működik annyira jól?

Az egyik, amit nem tudok teljes szívvel dicsérni, az a történet. Bár abszolút szórakoztató és vicces, néha kicsit zűrzavaros. Olyan, mintha az írók szándékosan elfelejtettek volna egyes események között logikus kapcsolatot teremteni. A történetben van egy szándékos homályosság, ami megnehezítheti azok számára, akik jobban szeretik, ha az események pontosan követhetők. Ha te is azok közé tartozol, akik szeretik, ha a játéknak világos iránya van, akkor talán el fogsz veszni ebben a káoszban.

És bár a Everhood egy szórakoztató játék, a helyesírási hibák egyes párbeszédekben egy kicsit zavaróak lehetnek. Ez nem törte meg a játékélményt, de biztosan érdemes lett volna figyelni rá.

Záró gondolatok

A Everhood egy teljesen őrült, mégis szerethető RPG, amely valószínűleg az egyik legkülönlegesebb élmény, amit a közelmúltban játszhattunk. A harcok, a karakterek és a furcsa, de vicces történet mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy igazán egyedi alkotásról beszéljünk. Ha keresel valami új és különleges élményt, amit még nem próbáltál, akkor a Everhood mindenképp kipróbálásra érdemes.