Endless Ocean: Luminous

Mi történik akkor, amikor egy régi Wii-játék, amit inkább felejtettünk volna, megpróbálja újragondolni magát, és kijön egy Switch-verzióval? Nos, a Endless Ocean: Luminous pont ezt teszi, de nem igazán úgy, ahogy azt reméltük volna. Elvégre, ha egy víz alatti kalandról van szó, mi másra vágynánk, mint egy szórakoztató felfedezőélményre, igaz? De a Luminous inkább egy üres medence, amit próbálnak valami érdekes színnel felfesteni.

Törzs

A játékmenet: Több, mint egy halászószimulátor?

A Endless Ocean: Luminous alapvetően egy víz alatti felfedezős játék, amely a játékosokat arra ösztönzi, hogy halakat és más tengeri élőlényeket skenneljenek, miközben egy egész óceánt bejárnak. Az alapötlet nem rossz, de amikor a valóságban a legnagyobb izgalmat egy-egy hal megfigyelése adja, akkor gyorsan rájössz, hogy a játék nem sokkal több, mint egy digitális akvárium.

A játékmenet annyira egyszerű, hogy az ember szinte nem is érti, miért is pazarol ennyi időt arra, hogy halakat szkenneljen, miközben egy teljesen statikus környezetben úszik. Az állatok jól néznek ki, de igazából ez is csak egy közepes élmény, amit a legtöbb felfedező játék már évek óta sokkal érdekesebben csinál. A legnagyobb hiányosság, hogy nincsenek valódi, komoly célok, vagy érdekesebbnél érdekesebb tevékenységek, amik beindítanák az adrenalintermelést.

Történet: Miért kell a sztori?

A történet elég nyögvenyelős próbálkozás. Azt ígérik, hogy egy titokzatos katasztrófa után a főszereplőnek, egy mesterséges intelligenciának (Ada), a tengeri világban kell felfedeznie az igazságot, miközben halakat és egyéb lényeket kell szkennelnie. Na de őszintén: a sztori nem elég érdekes ahhoz, hogy megnyisson bármi új kaput a játékmenetben, és valószínűleg mindenki el fogja pörgetni a párbeszédeket, mert nem elég vonzó. Valójában inkább egy elnyújtott tutorialnak érződik, mintsem valódi élménynek.

Képességek és fejlődés: Halak, halak, halak

A játéknak van egy kis fejlődési rendszere, amit szintén nem sikerült igazán izgalmassá tenni. Ahogy haladunk előre, új állatokat találunk, amit be kell skennelni, de igazából az egyetlen "jutalom" a felfedezés öröme – ami nem biztos, hogy elegendő, hogy megtartsuk az érdeklődést. A karakterünket is egy-egy újabb felszereléssel lehet fejleszteni, de az egyedüli igazi kihívás, amit a játék ad, az az, hogy "skenneljünk 2000 halat", ami igencsak monoton feladatnak tűnik.

Csoportos játék: A társaság csökkenti a monotóniát

A csoportos módok valamennyit próbálnak feldobni az élményen. Akár 30 játékos is felfedezhet egy-egy víz alatti területet, de valójában ez inkább egy "vibrálós" élmény, ahol inkább csak együtt úszkálunk, mintsem ténylegesen bármit is csinálnánk. Lehet halakat jelölni másoknak, de az egész csak egy szép, de üres társaság. Az igazi élmény itt sem jön át, amitől ez a csoportos mód nem lesz igazán különleges.

Vizuális és hangulati élmény: Nincs igazi varázslat

A grafika rendben van, a tengeri világ szép, a halak jól néznek ki, de a játék nem tudja igazán kiaknázni a víz alatti környezet varázsát. Nincs meg az a magával ragadó, lenyűgöző érzés, amit a Subnautica vagy az Abzu képesek nyújtani. Az egész világ egy kicsit üresnek tűnik, a mozgás lassú és kiszámítható, és a zenével együtt hamar eléri azt a pontot, ahol inkább elhúzod a kezedet a Joy-Conról, mintsem hogy még egyszer belevágj.

Zárás

A Endless Ocean: Luminous egy érdekes kísérlet, hogy a víz alatti felfedezést egy kicsit másképp lássuk, de a végeredmény nem tudja megugrani azt a lécet, amit a jobb víz alatti kalandjátékok már régóta felállítottak. A grafika és a zenék rendben vannak, de maga a játék nem elég izgalmas ahhoz, hogy sokáig lekösse a figyelmet. Ha egy nyugtató, pihentető játékot keresel, ami nem igényel túlzott erőfeszítést, akkor a Luminous talán megfelel, de egy idő után minden ugyanolyan unalmassá válik, és az egész élmény üressé válik.