Empire Of Sin

Képzeld el, hogy 1920-as évek Chicago-jában vagy, Al Capone és egy rakás másik gengszter legendás korában. Vezethetsz egy bűnszövetkezetet, miközben taktikai harcokat vívsz, vállalkozásokat építesz és rivalizáló bandákat döngölsz porba. Most képzeld el, hogy mindezt egy játékkal kellene átélni. És hogy mi a helyzet a megvalósítással? Hát… elég zűrös. Az Empire of Sin rengeteg potenciállal rendelkezik, de jelenleg inkább egy felejthető élmény, mint egy ütős bűnügyi stratégia.

Játékmenet – A bűnözés mesterfokon, vagy nem?

A játék elején szép lassan megismerheted a világot, és az egyes gengsztereket, akiknek saját történetük, hátterük és képességeik vannak. Igazi változatos karakterek közül választhatsz, például ott van Scarface vagy Dean O'Banion, de olyan fiktív személyek is, akik szépen beleillenek a bűnözői közegbe. Mi Frankie Donovant, az ír ex-rebel láttuk el vezetői szerepkört, aki egyedül is simán megveri a bandát, miközben egyébként egész szórakoztatóan szidja a világot.

A kezdeti órákban a Empire of Sin izgalmasnak tűnik: felfedezed Chicago utcáit, elfoglalod a rivalizáló bandák üzleteit, és próbálod építeni a saját bűnszövetkezetedet. Különböző helyeket vásárolhatsz, mint bordélyok, kaszinók vagy szállodák, amiket aztán fejleszthetsz a saját igényeid szerint, hogy minél több pénzt termeljenek. Mindez szépen hangzik, de az egész irányítás, a menürendszer és a statisztikák, amiket figyelned kell, hamar túlságosan bonyolulttá és idegesítővé válik.

A menükkel való küzdelem és az apróbb részletek megoldása kezd igazán idegőrlővé válni, mert míg a cél egy egyszerű, szórakoztató élmény lenne, a valóságban inkább egy monoton és túlságosan részletes mikro-menedszmentbe ütközöl. Miért foglalkozz minden apró részlettel, ha a legjobb stratégia az, hogy egyesével lerombold a konkurenciát és túlélésre törekedj?

A harc – Egy kiábrándító kávézós bandaháború

Az Empire of Sin taktikai harcrendszere kifejezetten jó ötlet volt: XCOM-szerű, körökre osztott csaták, ahol te irányítod a csapatodat, miközben különböző képességeket használsz. Azonban, amikor a játék elkezdett valósággal futni, a harc gyorsan unalmassá vált. Az AI gyenge: az ellenség egészen érthetetlen dolgokat csinál, olyan döntéseket hoz, amik nemcsak taktikailag hibásak, hanem a logikát is elég könnyedén elhagyják. Előfordult, hogy egyedül kellett harcolnom egy egész csoportra, mert a társaim valahogy elfelejtettek odajönni, így a játék egyoldalúvá vált, ami nem épp a stratégiai mélység jele.

A karaktermodellek is hamar elcsépeltté váltak, és az egész világ egy hatalmas ismétlődő másolatként jelent meg. Az épületek, a helyszínek, sőt a harci helyszínek is állandóan ugyanazok voltak. Ha már unod a monoton harcot, akkor a különböző képességekkel próbálkozhatsz, de hamar rájössz, hogy ezek túl könnyen elérhetőek, és a játékmenet folyamatosan a könnyű győzelem felé hajlik. A taktikai mélység egy idő után a semmibe vész.

Hibák, bugok és a jövő kérdése

Mindezek mellett a legnagyobb probléma, ami végleg elrontotta az élményt, a technikai hibák voltak. A játék sokszor fagyott le, akadozott, és egy-két alkalommal még a Switch főképernyőjére is visszavitt, amikor épp haladtam előre. Az animációk is rendkívül bugosak voltak – egyszer az egyik karakter úgy repült keresztül a harcon, mintha legalábbis síelne. Az egész játék folyamatosan küzdött a teljesítménnyel, és úgy tűnik, hogy a patch-ek sem hozták meg a várt változást.

Ezen kívül a menürendszer is borzasztóan zsúfolt, minden második opció nehezen elérhető, és az összes statisztikai elem, amit figyelned kell, csak tovább növeli a frusztrációt. Egy idő után az egész menedzselés rendszere egyszerűen feleslegesnek tűnik – túl könnyen átugorható.

Zárás

Az Empire of Sin valóban egy izgalmas ötlet: egy bűnözői világ, amelyben a menedzsmentet és a taktikai harcot vegyíted, és egy olyan atmoszférát kínál, ami rabul ejt. A karakterek, a hangulat és a gengszterek világa mind nagyon vonzó, de sajnos a játékmenet nem tartja meg ezt a szintet. A harc unalmassá válik, a menedzselés felesleges, és az egész élmény gyakran egy szélmalomharc. A bugsorozat és a technikai problémák pedig csak olajat öntenek a tűzre. Ha kijavítják ezeket, még jó is lehet belőle, de most ne pazarolj rá időt.