Elli

Kezdeti benyomások – Nem ez a következő Mario

Már az első pár percben egyértelművé válik, hogy Elli nem próbálja meg felvenni a versenyt a műfaj legismertebb képviselőivel. Ez egy sokkal szerényebb, kisebb léptékű játék, ami inkább a lineáris platformer szűkebb keretein belül mozog. A kamera fix, az útvonalak előre meghatározottak, és bár nem túl bonyolult a játékmenet, mégis van benne egyfajta báj, ami miatt időről időre le tudja kötni az embert.

A játék főhőse, Elli, egy varázslatos világban ugrál, kapcsolókat pörget, kulcsokat gyűjt és dobozokat szállít, hogy előrehaladjon. A feladatok könnyedek, de nem igazán kínálnak újat. Az egész világ egy színes, de egyhangú fantáziavilág, amit leginkább a Zelda játékok ihlettek. A templomok, partok és titokzatos jelek mind hozzák a "Zeldás" hangulatot, de sajnos a játékvilág túl generikus ahhoz, hogy igazán elvarázsoljon.

A játékmenet – Könnyed szórakozás, de semmi több

Az alapjáték mechanikája nagyon egyszerű. A pályákon ugrálunk, gyűjtögetünk, megoldunk néhány könnyed puzzle-t, és közben próbálunk szórakozni. Az egész élmény kellemes, de nem túl kihívó. A probléma ott kezdődik, hogy semmi nem igazán emelkedik ki. Nincsenek igazi, szórakoztató mechanikai újítások, sem zseniális pályatervezés. A játékos nem érzi azt, hogy valami igazán érdekes, vagy váratlan történik a pályákon.

A történet alig van jelen, és ami van, az sem fogja meg az embert. Az időnkénti átvezető jelenetek inkább zavaróak, mint hasznosak, és sajnos nem adnak hozzá sokat a játék élvezetéhez. Ráadásul a technikai megvalósítás sem tökéletes: a frame rate ingadozása, a láthatatlan akadályok és a glitchy objektumok egyértelművé teszik, hogy a költségvetés nem volt elég nagy egy tökéletes kivitelezéshez.

A nagy dobás: a dobás

Egy másik nagy problémám a játékkal a dobási mechanika volt. Bár elsőre izgalmasnak tűnik, hogy tárgyakat dobáljunk, a valóságban ez az egyik legrosszabbul kivitelezett rendszer, amit a műfajban láttam. Az egész folyamat: felvenni egy tárgyat, majd megnyomni egy gombot a célzásra, elég lassú és nehezen kezelhető. Ez igazán rontja az élményt, különösen akkor, amikor a játék tempója egyébként eléggé laza.

A grafika és a hangulat

A grafikai megjelenítés kellemes, de nem maradandó. A karaktermodellek nem néznek ki rosszul, de nem is érik el a mai 3D platformer címek szintjét. Az animációk és a világ összhangja egyszerűen nem tudja megteremteni azt a varázslatot, amit a műfaj nagyjai. A hangulat inkább a vidám, színes, de kissé unalmas oldalon áll, amit a zene sem képes feldobni – ami pedig a zenét illeti, nem mondanám, hogy örökre a fülemben marad.