Dead Synchronicity: Tomorrow Comes Today

Egy Képzeletbeli Pusztulás: Az Élmény, Ami Az Első Pillanattól Megfog

Dead Synchronicity története úgy csap le rád, mintha egy horrorfilm első jelenete lenne: Michael, egy amnéziás férfi, aki egy elhagyatott, szeméttel teli lakókocsiban ébred. Azonnal belevágunk egy olyan világba, ahol mindenki kétségbeesett, és a cselekmény középpontjában egy titokzatos betegség áll, ami szörnyű következményekkel jár. Az egész hangulat sötét és baljós, amit a játék vizuális megoldásai remekül alátámasztanak. A környezetek koszosak, elhagyatottak, és az emberek is ugyanilyen elcsigázottak. A grafika nem mondanám, hogy túl színes – inkább a barna és vörös árnyalatok dominálnak –, de éppen ez adja meg azt az érzelmi töltetet, ami végigkíséri a játékot.

A történet összességében remekül van megírva, a világ bemutatása egy igazi apokaliptikus rémálom, és a játékmenet középpontjában a narratíva áll. Mivel a legtöbb előrehaladás a logikai feladványok megoldásából adódik, az élmény elég élvezetes, ha szereted, hogy a történetet egyesével bontogatod ki. A karakterekkel való interakciók folyamatosan új információkkal szolgálnak, és a játék világa egyre inkább rémálommá válik.

A Játékmenet: Gondolkodj, Mielőtt Cselekednél

Ha már a logikai fejtörőknél tartunk, a játék ügyesen adagolja a megoldandó feladatokat. Bár van néhány olyan pillanat, amikor kicsit el kell merülnöd a próbálgatásban, a legtöbb feladvány szinte magától adja magát, ha figyelsz a környezetre és a karakterek beszélgetéseire. A kurzor irányítása nem a legfinomabb, mivel csak analóg kar használatával vagy a d-pad segítségével tudsz mozogni, de elég gyorsan hozzá lehet szokni. Bár a játékmenet nem túl bonyolult, nem is hagy semmit a véletlenre, ami egyben kihívást is ad.

A játékban való előrehaladás is jól van adagolva, hiszen a történet elején nem érzed azt, hogy túl gyorsan pörögne a cselekmény, hanem szépen, fokozatosan engedi, hogy felfedezd a világot. A szörnyű titkok, amiket a játék tár eléd, fokozatosan kitárulnak, miközben egyre több karakter jelenik meg, mindegyik a saját kis titkaival.

Hangok, Amik Egy Kicsit Zavarhatnak

Az audiovizuális élmény nem annyira tökéletes, mint a grafika. A hangok rendben vannak, bár a szinkronmunkával van néhány apróbb probléma. Michael hangja például kísértetiesen hasonlít Kevin Conroy-éra, de az egyes karakterek beszédstílusa néha monoton, és nem illik teljesen a szituációhoz. A szinkron nem borítja fel az élményt, de ha te is a részletes, élettel teli párbeszédeket szereted, akkor valószínűleg néhány pillanatban ki fogod érezni a feszültséget. Azonban ettől függetlenül az élmény mégis élvezetes marad.

Túl Rövid, De Mégis Megéri

A játék másik problémája a hosszúság: mivel a történet elég rövid, amikor már igazán belelendülnél, akkor vége is. A befejezés egy kicsit kiábrándító, mert annyi kérdést hagy nyitva, hogy szinte csalódást érzel, miután a játék végére érsz. Ez a rövid, de intenzív élmény jó, de nem mindenkinek fog tetszeni, hogy nem kapunk teljes válaszokat. Azoknak, akik viszont szeretik a nyitott befejezéseket és az apró részletekben elmerülést, biztosan tetszeni fog.