Chronicles Of The Wolf

Azonnal beüt a nosztalgia, de nem az a fajta, amiben egyszerűen csak elvagyunk egy régi kedvenc emlékével. Itt nem csak egy retró hivatkozásról van szó, hanem egy olyan igényes, vérbeli Metroidvania élményről, amely mindent belead, amit a 80-90-es évek klasszikusai kínáltak – és mindezt egy modern szemlélettel tálalja.

Mi is ez valójában?

A Chronicles of the Wolf egy komoly kihívás, ami nem kímél, és már az első pillanattól érződik, hogy nem a könnyed hétvégi kikapcsolódásra szánták. A játék célja egyértelmű: egy igazi, klasszikus Castlevania-élményt adni, de úgy, hogy közben ne egy remake-et játssz, hanem egy friss, saját identitással rendelkező alkotást. És az igazság az, hogy sikerül. Az alapötlet, a történet és a világ mindent hoz, amire egy vérbeli Castlevania-rajongó vágyni tud.

A történet szerint Mateo Lombardo, a rózsakereszt rend ifjú tagjaként próbálja megtisztítani a francia vidéket a gévudani szörnytől, egy igazi, 18. századi állati legendától, amit a játékban egy jól kidolgozott vérfarkasként ismerhetünk meg. Az egész atmoszféra annyira sikeresen csatornázza a klasszikusokat, hogy könnyen azt érezhetjük: mintha a SNES és a PS1 határán mozgó videojátékban lehetnénk.

A játékmenet – Miért működik?

Az egyik legfontosabb dolog, ami azonnal feltűnik, az a tempo. Chronicles of the Wolf nem kapkodja el a dolgokat, és ez mindenkinek nem fog tetszeni. Az iskolázott Castlevania-rajongóknak viszont mindenképpen egy kellemes adag nosztalgiát csempészhet a játék. A lassú, de kitartó felfedezés, a térképek, amelyek nem egyértelműek, hanem igazi felfedezést igényelnek, és a folyamatos hátrafelé pörgetett visszamenőleges mozdulatok mind hozzák azt az érzést, hogy „na, ez most komolyan megdolgoztat”.

Maga a harc is elég szórakoztató – ha elég türelmes vagy. A különféle fegyverek, varázslatok és támadások egyre jobban kinyitják a játékot, de sokáig nem lesz könnyű előrejutni. És hogy őszinte legyek, van egy érzésem, hogy ez a design nem mindenkinek fog tetszeni. A főhős, Mateo mozgása lassú és megfontolt, és ha nem vagy türelmes, könnyen elveszhet a kedved attól, hogy egy-egy szakaszon túl legyen.

A legfontosabb momentumokat a felfedezés adja – megannyi titkos terület, amelyeket az új képességekkel érhetsz el. Itt éreztem először azt, hogy „igen, ez működik”. Ahogy újra és újra visszatérsz egy-egy térképre, hogy felfedezd, mi minden rejlik még az épp akkor elérhető lehetőségek között, az olyan élmény, amit a legjobb Metroidvania-k kínálnak. A pályák szépen kidolgozottak, és bár a hátrafelé haladás néha kimerítő, mégis mindig van egy izgalmas felfedeznivaló, ami egy kicsit elfeledteti veled az esetleges frusztrációkat.

Miért ne tetszhetne mindenkinek?

A Chronicles of the Wolf a modern játékosoknak egy kicsit túl van csavarva. Akik nem szeretik a régi iskolás kihívásokat, a képernyőn történő turkálást, az elrejtett nyomokat, azoknak biztos, hogy hamar ki fog menni a kedvük. A játékmenet lassú tempója és a backtracking egyesek számára unalmassá válhat, mivel egy-egy olyan területet is sokszor vissza kell keresnünk, amelyet már korábban felfedeztünk, de az új képességünkkel most már elérhetjük.

A másik szempont, ami miatt sokaknak nem fog tetszeni, az a gyakran előforduló, váratlan halálok. Emlékeztetett engem a régi klasszikusokra, mint a Castlevania II, ahol bizony nem mindig volt világos, hogy merre kell menni. A játék egyes részein több olyan pillanat van, ahol nem kaptam elég egyértelmű támpontot, és bár nem egy nehéz játék, a bossok is inkább a szórakoztató kategóriába esnek, semmint a túlzottan frusztrálóba, de a meglepetés halálok bizony megnyirbálják az élményt.

Zárás

Chronicles of the Wolf egy olyan játék, amely a régi idők Metroidvania játékainak szellemiségét idézi meg, és bár a modern játékosok egy része túl lassúnak találhatja, mindenképp azoknak való, akik igazi kihívásra vágynak. Ha nem riadsz meg egy kis szenvedéstől, ha szeretnéd újra átélni azt a magányos, mindentől elzárt kalandot, amit a régi játékok kínáltak, akkor ez a játék egy igazi csemege lesz. Ha viszont inkább gyorsan pörögni akarsz, és nem szeretnél órákat tölteni azzal, hogy egy-egy területet újra és újra átnézz, akkor inkább keresgélj máshol.