Carpathian Night Starring Bela Lugosi

Amikor először ránéztem a Carpathian Night-ra, őszintén szólva nem sok jót vártam tőle. Az ember rögtön arra gondol, hogy ez biztos egy olcsó utánzat, amit egy délután alatt letudsz, és már lehet is felejteni. De aztán jött a meglepetés, és egy rendkívül jól megtervezett játékot kaptunk, ami könnyedén felveheti a versenyt olyan klasszikusokkal, mint a Bloodstained: Curse of the Moon. Azon kívül, hogy egy tiszteletteljes homázst kapunk a legnagyobb neveknek, Carpathian Night igazi élményt kínál – és ez nem kis teljesítmény.

A játék 12 pályát kínál, melyeken akár Abbot Dorinként, akár Irina Draculként vághatunk neki a megpróbáltatásoknak. Dorin egy lándzsát forgat, míg Irina a jól ismert ostort használja – mindkét karakter saját egyedi képességekkel rendelkezik, amiket a pályák során szerzett zöld gyémántokkal fejleszthetünk. De amit igazán megszerettem, az az, hogy a harc nem pusztán gombnyomogatás, hanem valódi stratégiai döntéseket igényel.

Játékmenet: a klasszikus *Vanias* varázsa

A játék felépítése igencsak emlékeztet a régi Castlevania játékokra, amiket valószínűleg mindenki ismer, aki egy kicsit is odavan a retro akció-platfomerekért. A pályák szép hosszúak, és bár egy tapasztaltabb játékos akár 1-2 óra alatt is letudhatja őket, a játékmenet mégis annyira szórakoztató, hogy biztosan vissza fogunk térni, hogy újra átéljük a győzelem örömét. Az ellenségek mesterien vannak elhelyezve, és bár a dizájnjuk nem minden esetben lenyűgöző, a játékmenet hangulata teljes mértékben kompenzálja ezt. A gyémántokkal történő fejlesztések lehetősége és a különböző képességek valódi változást hoznak a harcok során.

A játék alapvetően viszonylag könnyedén kezdődik, de ne dőljünk be neki! A nehézség szép fokozatosan emelkedik, és ahogy haladunk előre, egyre inkább ki kell élesítenünk a reflexeinket. A legtöbb ellenség egy-egy sajátos minta szerint mozog, így hamarosan megtanulhatjuk, hogyan érdemes velük bánni. De amikor egy-egy pályán több ellenség is egyszerre támad, ott kezdődik a valódi kihívás – ha nem vagy elég gyors, könnyen pórul járhatsz.

A nehézség egyébként eléggé megfelelő, még ha néha kicsit frusztráló is lehet. Dracula például egy igazi dög, akit igazán ki kell ismerni, hogy legyőzhessük. Ha viszont egy kicsit pofátlanabb kihívásra vágysz, elindíthatod a játékot "Wicked" nehézségi fokozaton, ami valóban pokolian nehéz, és néha a határokat súrolja.

Mi tette ezt különlegessé?

Ami igazán kiemeli a Carpathian Night-ot a többi hasonló játéktól, az a zenéje. Az aláfestő zene egyszerűen fantasztikus: a dallamok végig pörgetnek a pályákon, és valóban beleélhetjük magunkat a klasszikus horror hangulatba. Az egész játék zenei hangulata annyira szoros kapcsolatban áll a játék tempójával, hogy sokszor egyszerűen elmerülünk benne.

Ami viszont csalódás, az a Bela Lugosi szerepeltetése. A legendás színész alakja ugyan szerepel a játékban – de csupán két statikus pixelképpel a végső összecsapás előtt. Lehet, hogy ez a döntés szándékos tisztelgés, de valljuk be, egy ilyen kultikus figura jobban megérdemelte volna a többet.

A Carpathian Night mindent megtesz, hogy tisztelegjen a régi klasszikusok előtt, és bár nem tökéletes, egy igazi szerethető darab lett. Ha szereted a Castlevania játékokat, és nem bánod, hogy egy kis nosztalgiát kapsz, akkor ez a játék könnyedén belopja magát a szívedbe. Néhány apróbb hibától eltekintve egy remek szórakozást kínál.