Akai Katana Shin

A katalóguson belül azonban akad pár „fekete bárány”. A Progear és az Akai Katana külön utat jártak: horizontálisak voltak a vertikális túlsúly idején, és megjelenéskor nem robbantották fel a világot. Az Akai Katana Shinobu Yagawa (Battle Garegga) keze munkája, és paradox módon az egyik leginkább Cave-szerű alkotása – miközben az életművének egyik legbefogadhatóbb darabja.

Egy korrekt port – kevesebb extra, stabil alap

A Switch-verzió lényegében a 360-as kiadást hozza át, HD-s, 16:9-es módokkal, korrekt opciókkal, replay mentésekkel és online ranglistákkal. A City Connection portjainál mindig ott lebeg az input lag réme, de őszintén: nem éreztem. Game mode TV-n, vezetékes Pro Controllerrel stabil 60 FPS mellett simán ment a tanulás és a haladás. A lassítások is nagyjából ott és úgy történnek, ahol kell.

Zene fronton a választható arrange soundtrack egy igazi, húros fémkalapács: a gitárok már az alapjátékban is kemények, itt viszont konkrétan ledarálják a hangfalat. Van egy új „22” arrange is, ami nálam már túl sok volt, főleg boss harcok alatt, de ízlés kérdése. Külön szívszorító adalék, hogy a zeneszerző Ryu Umemoto nem sokkal a 2011-es port után hunyt el, mindössze 37 évesen.

Három mód, három személyiség

A csomag három játékot tartalmaz:

• Akai Katana Origin – az eredeti arcade változat
• Akai Katana Zetsu – finomított, agresszívebb 1.5-ös verzió
• Akai Katana Shin – teljesen újragondolt mechanikákkal

Mindegyikben három pilóta közül választhatok, eltérő sebességgel, fegyverekkel és option viselkedéssel. A setting továbbra is abszurd módon zseniális: második világháborús vadászgépek a Taisho-kori Japánban, gőzgépes monstrumok, szamuráj bossok – és valahogy ez az egész működik.

Soul-Shift – amikor a pontozás életveszélyes játék

Az Origin és a Zetsu alapja azonos. Van gyenge lövés (gyors mozgás), erős lövés (lassabb, pontosabb), és egy option, amihez zöld energiagömbök tapadnak az ellenségek pusztításakor. Ezek a golyók felfúvódnak, ha súrolják az ellenfél lövedékei. Ha elengedem a tüzet, a gömbök felszívódnak, és belépek Soul-Shift módba.

Ez a pontozás lelke. Gyenge lövéssel sebezhetetlen vagyok, erős lövéssel viszont hatalmas lézert kapok – de újra sebezhetővé válok. A cél az, hogy öngyilkos lövedékeket generáljak, majd ezeket arannyá konvertáljam, gigantikus aranygyűrűket pörgetve a hajó körül, amit végül „bezsebelek” egy jól időzített kilépéssel.

Elsőre kaotikus, aztán függőséget okoz. Ez a fajta rendszer az, amiért a CAVE-játékok külön ligában játszanak.

Zetsu: több mindenből, gyakrabban

A Zetsu egyértelműen a jobb verzió az alap kettő közül. Szélesvásznú, agresszívebb, több energiát és aranyat dob, gyakrabban lehet Soul-Shiftelni, és több az öngyilkos lövedék is. Az egész tempósabb, kockázatosabb, látványosabb. Az Origin korrekt, de a Zetsu az, ahol igazán összeáll az élmény.

Shin: a mesterek játéka

A Shin teljesen más liga. Itt az erős lövéssel gyűjtök energiát, a gyengével acélgömböket. Soul-Shiftben ezeket kilőhetem, lövedékeket törölve, miközben katanák jelennek meg a hajóm körül. Ezeket átlőve a képernyőn mindent felaprítok, a lövedékek arannyá robbannak, és az egész egy aranycunamivá válik.

Ez az egyik legkielégítőbb mechanika, amit valaha shmupban láttam. Komplexebb, kevesebb életbónuszt ad, nehezebb, és még egy titkos True Last Boss is van, amit csak hibátlan játékkal érhetek el. De a jutalom… az valami egészen különleges.

A CAVE-varázs működik

Az Akai Katana az a játék, ami akkor nyílik meg igazán, ha hajlandó vagy tanulni. Nem büntet kegyetlenül az elején, de folyamatosan csábít arra, hogy kockáztass. Hogy ne menekülj, hanem menj bele. A bombák használata sem szégyen – egy fel nem robbant bomba elpazarolt élet.

Amikor minden összeáll: a Soul-Shift váltások, az arany beszippantása, a minták közti kígyózás a világító hitboxszal – ott megszűnik a külvilág. Ez az a mentális állapot, amit csak a legjobb bullet hell játékok tudnak előidézni.

Zárás

Az Akai Katana Shin lehet, hogy fekete bárányként indult, de ma már világos: ez egy klasszikus. Talán nem annyira ikonikus, mint egy DoDonPachi, de a pontozási élménye és adrenalinszintje simán felülmúlja a Deathsmiles-t. Elég barátságos ahhoz, hogy újakat bevonzzon, és elég mély ahhoz, hogy a veteránokat évekre beszippantsa.

Három kiváló mód, elképesztő látvány, mély rendszerek és egy olyan flow, amit csak a CAVE tudott. Switch-en pedig kifejezetten jól áll neki ez a horizontális pusztítás.