Monster Crown

Előre a vadonba, de ez nem egy Pokémon

A Monster Crown története nem lesz Nobel-díjas, nem titkolom, de az elég egyszerű sztori egy alapvetően érdekes kiindulópontot ad a játéknak. A Crown Island egy olyan hely, ahol a szörnyek és az emberek nem igazán barátok, inkább egyfajta mindennapi, muszáj-típusú együttélés zajlik. Az egész játék arról szól, hogy te egy újabb „Monster Tamer”-ként próbálod meg uralni a szörnyek világát, és egy érdekes csavarral nem csupán „elkapni” őket, hanem paktumot kötsz velük. Ez egy olyan rendszer, amit a régi Pokémonokban még nem láttunk: nem a szörnyeket zárjuk be a Pokéballokba, hanem szerződést kötünk velük, hogy a szükségleteik teljesítése után a harcainkban segítenek.

Most, hogy végigfutottam ezt a történetet, nem tudom eldönteni, hogy többet ad-e a sztori, mint egy egyszerű eszközként működő háttér, vagy inkább le van húzva a léc. De azt el kell ismerni, hogy egy-két fordulatot, még ha nem is újat, sikerült becsempészni.

A harc, ahol a hagyományos szerepek csak a kezdőknek valók

A harcrendszerben – ha egy mondatban kéne összefoglalnom – egy régi jó barátra emlékeztetett: a klasszikus Pokémon játékok érzete itt is jelen van, de van benne egy erős csavar, aminek köszönhetően nem egyszerűen az újrahasznosított elemeken érdemes pörögni. A harcok gyorsak és elég látványosak, hogy ne érezd magad elmerülve egy unalmas rutinban. A paktumrendszernek hála, a szörnyek szintje, egészségi állapota és egyéb tényezők befolyásolják, hogy miként reagálnak a harc közepén.

De most jön a csavar: a harcrendszer nem igazán van jól balanszírozva. Nem mintha túlságosan érdekelne, de van valami szórakoztató abban, amikor véletlenül, vagy mondjuk úgy: jól időzítve, egy gyengébb szörnnyel teljesen kiütöm a magasabb szintű főellenséget. Egy korai bossnál például a legnagyobb átéléssel használtam egy szint 5-ös szörnyet, amit az első szakaszban elcsíptem, és simán lenyomtam a másik szint 18-as bossa a mérgezéses trükkömmel. Ez természetesen nem tűnik kiegyensúlyozottnak, de igazából a szórakoztató része miatt elnézem. Ha tűzzel-vassal egyensúlyoznák a dolgokat, biztosan elmaradna a móka.

Mivel is játszunk?

A szörnyek tenyésztése és fúziója egy szórakoztatóan részletes, de kissé etikai kérdéseket feszegető rendszer, ami kicsit úgy érződik, mintha az ember egy régi RPG-s "mutáns" csodákat alkotna. Az alapból 200 szörnyet (ha jól számolom) át lehet alakítani, kombinálni, sőt, több generáción keresztül is érdemes kísérletezni. A fejlődés és a fúziók folyamatosan újabb és újabb lehetőségeket nyitnak meg, így könnyedén el lehet veszni a rengeteg lehetőségben.

Ami a játékmenetet illeti, több, mint 25 órányi szórakozást ad, és ha még nem tetted meg, egy újabb kört futsz, hogy minden szörnyet kitanulj és a legerősebb csapatot összehozd. Ez azonban nem mindenkinek való, ha az alap sztori mellett nem ragad meg a folyamatos szörnytenyésztés.

A grafika... nos, nem mai

A Monster Crown retro stílusú, és egyértelműen az a célja, hogy a régi Game Boy Color korszakot idézze meg. A pixeles grafika szórakoztatóan egyszerű, és nosztalgikus élményt ad. Viszont, őszintén szólva, a szörnyek dizájnja már nem hoz lázba annyira. Néhány jó ötlet akad, de alapvetően a „ROM hack szintjén” mozog. Az animációk szinte teljesen hiányoznak, és néha úgy érzem, mintha a dizájnok „félbehagyták volna”. Ennek ellenére nem a grafikától függ a játék, hanem attól, hogy mennyire vagy képes élvezni a harcokat és a tenyésztést.

Ami fájhat

A teljesítménnyel kapcsolatban sajnos nem úszta meg a játék a hibákat. Néha a gyors világban való futáskor – nem mondom, hogy minden alkalommal, de elég rendszeresen – a képkockák drámaian leesnek. Ráadásul előfordult, hogy a menü hibásan működött, és képes volt teljesen megfagyni a játékot, ami miatt negyedórányi progresszió ment el a kukába. Az ilyen hibák nem végzetesek, de igencsak frusztrálóak, főleg ha a régi RPG-ken edzett vagy.

Zárás: A jövő Pokémonja?

A Monster Crown egy olyan játék, ami minden szempontból próbálja felidézni a régi Pokémon-élményeket, de nem mindenben sikerül átütni. Az alapötlet jó, a harcrendszer szórakoztató, és sok lehetőség van a szörnyek és csapatok fejlesztésére. De valahol mindig ott van a kérdés: ha nem is a tökéletes Pokémon klón, vajon elég lesz-e a régi rajongóknak? Ha szereted a klasszikusokat, akkor bátran próbáld ki, de én azért jobban örülnék, ha a hibák javításával egy újabb kötelező játékot csinálnának belőle.