Hollow 2

Mi történik, amikor egy játék próbál felépíteni valamit, amit a kritikusok már rég a kukába dobtak? Hollow 2 valószínűleg a legjobb válasz erre a kérdésre. Ha az első rész nem volt elég meggyőző, akkor ezt elfelejtheted – a folytatás még inkább próbálkozik, de végül egy olyan szinten ragad el, ami inkább frusztrál, mint szórakoztat. De miért? Részletesen is kifejtem, mi rontotta el.

Játékmenet – A lövöldözés valahol eltévedt

A Hollow 2 nagy ígérete, hogy egy pörgős, intenzív FPS-t kapunk, ahol az akció azonnali. Azonban mi történik, amikor az irányítás lassú, a fegyverek gyenge hatásúak, és a kamera érzékenysége annyira kényelmetlen, hogy minden lövöldözés egy rémálom? Pontosan ez történik. Az első néhány percben próbáltam megszokni, hogy a karakterem úgy mozog, mint egy puha zsák, miközben az ellenségek egész seregét próbálom elpusztítani. A célzás rémálom, és bár próbáltam finomhangolni az érzékenységet, sosem találtam meg azt a pontot, ami komfortossá tette volna a játékot. Ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy az irányítást sem lehet invertálni, akkor elmondhatjuk, hogy az FPS szórakoztatás legnagyobb alapja, a precíz irányítás, itt teljesen elvérzett.

Grafika és dizájn – Az iszonyatos ismétlés

A játék egyik legnagyobb buktatója a borzalmas vizuális dizájn. Bár alapvetően megvan a sötét, sci-fi hangulat, ami a Hollow 2 világát jellemzi, a környezetek mégis borzasztóan ismétlődőek. Az egész játék olyan, mintha minden szoba és folyosó ugyanabból a készletből lenne összerakva. Ami a legzavaróbb, az a vizuális zűrzavar: a lencse flare hatások, amik folyamatosan elvakítanak, és az erőltetett kamera szűrők, amik torzítják a képet. A játéknak egy szörnyű vizuális identitása van, amiben mindent elnyomnak az esztétikai hibák. Ha valami, akkor ez a játék vizuális szempontból az egyik legrosszabb, amit az utóbbi időben láttam.

Ami a dizájnt illeti, az ellenségek is szomorúak. Ahelyett, hogy valóban félelmetes szörnyekkel találkoznánk, inkább olyan karakterekkel, akik inkább bántóan kínosak, mint fenyegetőek. A "garish" sárga szín, amivel a legtöbb ellenség rendelkezik, nemcsak hogy elvonja a figyelmet a harcról, hanem elég zavaró is. És akkor még ott vannak azok a mozgások, amik inkább erotikusnak tűnnek, mint sem fenyegetőek. A tervezők ezt biztosan nem így képzelték, de valahogy a hatás teljesen más lett.

Történet és írás – A szórakoztatás legrosszabb formája

Ha a játék esetleg próbált volna valami történetet is adni, akkor azt is alaposan elrontotta. A történet még a legrosszabb sci-fi kliséknél is gyengébben van megírva, a párbeszédek nehezen érthetők, mivel a rossz angol fordítások miatt sokszor nem is tudjuk, mit próbálnak mondani a karakterek. A játéknak nemcsak a története, hanem az egész atmoszférája annyira elcseszett, hogy az már szinte öniróniába hajlik. A fejlesztők a kritikákra sem reagáltak, sőt, még saját magukat is kiparodizálják, de azt elfelejtették, hogy egy igazi fejlesztés nem viccelődésből kellene, hogy álljon. Sajnálom, de a nevetésnek nem így kellene történnie.

Zárás – A jó játék helyett egy frusztráló élmény

A Hollow 2 mindent megpróbál, hogy elérje a klasszikus akció FPS-kénti státuszt, de végül minden egyes aspektusát elrontja. A gyenge grafika, a bosszantó játékmechanika és az undorító karakterdesignok mind összefoglalják, miért nem érdemes ezzel a játékkal foglalkozni. Lehet, hogy egyesek számára van valami vonzó a játékmenet egyszerűségében, de én biztosan nem tartoztam közéjük. Az első rész sem volt tökéletes, de valahogy mégis élvezhetőbb volt, mint ez. A Hollow 2 egyszerűen egy hatalmas csalódás, és reméljük, hogy a fejlesztők tanulnak a hibáikból, mert ez a játék érdemtelenül kapták a reflektorfényt.