Astroneer

A csillagok között: Felfedezés, építkezés, újra és újra

A történet egyszerű, sőt, tulajdonképpen teljesen szabadon választott: egy kis űrhajós vagy, aki egy Sylva nevű bolygón landol, és felfedezi az ott rejlő lehetőségeket. Egyedül, vagy ha szerencséd van, másokkal együtt vágsz neki a végtelen crafting és építkezés világának. A bolygó, a technikai eszközeid és a felfedezés közötti kapcsolat hozza meg az igazi élményt. A fő cél? Felfedezni, építeni, és elérni a következő szintet. Nincs lineáris cél, csak az, hogy szép lassan felépítsd a saját kis világodat. A kaland során titkos, lila szerkezeteket is fel kell aktiválnod, miközben újabb bolygókra is eljuthatsz.

A felfedezéshez használt terepformáló eszköz egy igazi játékmenetbeli gyöngyszem. Az eszközt a kezünkben tartva élvezhetjük, ahogy a föld alatti kincseket, ásványokat szívjuk ki, és az így nyert nyersanyagokat átalakítva építhetjük meg az egyre jobb modulokat, járműveket. Ez az egyszerű, mégis kézzelfogható crafting mechanika remekül illik egy szórakoztató, de lassan építkező sandbox élményhez.

A gravitáció harca

Bár az alapvető játékmenet valóban magával ragadó, a fizika az, ami időnként padlóra küld. A járművek kezelése igazi pokollá válik, és a már jól ismert "forogj körbe, mint egy kiütött óriás", amit a gép okoz, simán megöli a napi jókedvet. A legrosszabb példát a rover adja, amit épp a bolygó közepére vezetsz, majd úgy ragadsz bele egy gravitációs háromszögbe, hogy onnan csak magadnak kell kiásnod. Képzeld el, hogy próbálsz egy dugót kihúzni úgy, hogy a kezed a tér másik végén van. Ez az érzés. Persze a kamera is harmónikusan beleszól, próbálva ellehetetleníteni minden igyekezetedet. Szóval, ha a fizika kicsit is zavar, inkább hagyd a játékot másnak.

A kamerakezelés nem segít, amikor a kamera beakad a földbe, vagy épp a rover mögé kerül, és nem látsz semmit, csak a bolygó talaját. Ha az irányítás mellett a "forgó" fizika nem probléma számodra, akkor nem fogsz olyan idegesen reagálni, mint én, de ha zavar, jobb, ha máshová nézel.

Kisebb hibák, nagyobb varázslat

A legfrissebb verzió viszont meglepően stabilabb, mint az első, 2016-os kiadás, amit annak idején én egy 7/10-re értékeltem. A tutorial sokkal egyszerűbb, egyértelműbb lett, és bár nem ad mindent kézbe, azért elég ahhoz, hogy elindulj. A halálos szélviharok eltűntek, a bolygókon a növényzet és a természet az, ami igazán fenyegető lehet. Az összegyűjtött anyagok és a modulok fejlesztése pedig továbbra is szórakoztatóan vonzó.

A kooperatív mód is működik, és bár a Switch változatot még nem próbáltuk ki, a PC-n működő verzióhoz hasonlóan itt is barátokkal való építkezés és bolygófelfedezés valódi élménnyé válhat. Akárcsak a legutóbbi frissítések, amelyek szupercuki idegen házikedvencekkel egészítették ki az élményt.

Kisebb problémák a kézben

A Switch, mint platform, valóban remekül illik ehhez a játékhoz, de van néhány technikai akadály. A kézi módban való játék során a frame-rate néha megtorpan, és az egyes objektumok, növények szinte rögtön előtűnnek a semmiből, ami zavaró lehet, de összességében nem rontja el teljesen az élményt. Az automatikus mentés is sokat segít, mivel a játékmenetből sosem vesztesz túl sok időt.

Összegzés: Az űr építése és a jövő keresése

Az Astroneer egy olyan játék, amit megéri kipróbálni, ha szereted a craftingot és az építkezést, és egy nyugodt, de kihívásokkal teli sandbox élményre vágysz. A Switch kiadása az eddigi legjobb verzió, de a frusztráló fizikai problémák és a kamerakezelés nehézségei miatt nem mindenkinek fog tetszeni. Ha nem rettensz meg a hibáktól, és igazán élvezed a kis csillagközi felfedező kalandokat, akkor egy remek választás lehet.