Dark Deity

Bevezetés

Nos, amikor azt mondom, hogy Dark Deity gyakorlatilag egy Fire Emblem másolat, akkor nem bántani akarom. Inkább egy szeretetteljes köszöntés ez egy jól ismert koncepciónak, ami az őszinteség határain belül próbál meg a régi klasszikusok nyomdokaiba lépni. A játék nem próbálja túlszárnyalni az alapokat, inkább csak felölti annak a Fire Emblem szellemét, ami annyira szerethető volt a Game Boy Advance korszakában. Persze nem hibátlan, de azért jócskán el lehet vele szórakozni.

Törzs

A Dark Deity története nem túl bonyolult, de mégis elég ahhoz, hogy érdekeljen. A főszereplő, Sir Gavin és a vámpír hercegnő, Luna kalandjain keresztül próbáljuk megmenteni a birodalmat, miközben szörnyek és mágikus fenyegetések vesznek körül. A sztori inkább a szórakoztatásra koncentrál, nem pedig arra, hogy valami mélyebb mondanivalót közvetítsen. Néhány vicces pillanat mindenképp feldobja az élményt, de a történet nem lesz az, ami miatt különösen megszeretjük a játékot.

A harcokban visszaköszönnek azok az alapok, amiket a Fire Emblem is szeretett, de a híres fegyver-háromszög (szóval, hogy mi ver meg mit) eltűnik. Helyette egy egyszerűbb szám alapú rendszer kerül előtérbe, ami nem annyira elegáns, de semmiképpen nem mondanám, hogy rossz. A legtöbb harcnál az a cél, hogy a csapatot irányítva elérd az ellenséges erődöt, miközben a harcok folytatásához erőforrásokat gyűjtesz. Az irányítás egyszerű, de egy kicsit már sokszor ismétlődő, és az alap mechanikák miatt nem mindig érződik elég izgalmasnak.

Mi az, amit viszont ki kell emelni, az a stratégiai mélység. A játék harcai valójában igazi kihívást jelentenek, ahol a kiting és a taktikai döntések igazán fontos szerepet kapnak. A harcok nem túl gyorsak, sőt, sokszor kifejezetten elnyúlnak. Egy-egy csata könnyen órákig is eltarthat, és bár egyesek szeretik ezt a lassú tempót, én például kifejezetten hiányoltam azokat a gyorsan pöröghető harcokat, amik a régi Fire Emblem-ben annyira jól működtek. Az ilyen típusú játékokban én szeretem, ha a tempó dinamikusabb, és nem kell annyit várakozni egy-egy jól időzített támadásra.

A Dark Deity másik gyenge pontja a technikai megvalósítás. A játék grafikája alapvetően rendben van, de a harci animációk meglehetősen fakóak és nem igazán adnak vissza egy dinamikus, ütős élményt. A helyszínek nem túl érdekesek, és bár a karakterek elég színesek, a harcok vizuálisan nem annyira izgalmasak, mint amilyennek lennie kéne. Sőt, az FPS is hajlamos lecsökkenni, így a játékmenet nem olyan gördülékeny, mint azt elvárnánk. A betöltési idők és a lassú menükezelés sem segítenek abban, hogy igazán belefeledkezzünk a játékba. Bár ezek nem rombolják le teljesen az élményt, mégis érezhetően csökkentik az összhatást.

Zárás

A Dark Deity alapvetően egy szerethető tisztelgés a Fire Emblem és hasonló stratégiák előtt, de nem tudja teljesen levetkőzni a gyerekbetegségeit. A taktikai harcok szórakoztatóak, és a játék hosszú órákat kínál a stratégiák kidolgozásában, de az elnyújtott tempó, a technikai problémák és a túlzottan ismétlődő harcok miatt nem válik igazán felejthetetlenné. Ha szereted a régi Fire Emblem-eket, akkor mindenképp próbáld ki, de ha valami frissebb, pörgősebb élményre vágysz, akkor talán másfelé érdemes keresgélni.

Értékelés: 7 / 10 - Jó szórakozás, de a gyerekbetegségekkel együtt. Ha a *Fire Emblem* rajongója vagy, ezt se hagyd ki.