.hack//G.U. Last Recode

A történet unalmas, de legalább próbálkozik

A .hack//G.U. Last Recode története egy kicsit olyan, mintha valami régi, elfeledett anime-sorozat egyik epizódját látnánk: próbálna drámai lenni, de inkább csak kínosan nehézkes. Haseo, a játék főhőse, egy MMO-ban, a The World R.2-ben harcol a gonosz PK-k ellen, miközben egy különleges, komát okozó PK, Tri-Edge után nyomoz. A sztori megpróbál mélyebb témákat feszegetni, de az egész annyira túlzottan komolyan veszi magát, hogy néha már-már vicces. Az, hogy a játék karakterei mintha élet-halál kérdésekről beszélgetnének egy MMO világában, teljesen elveszi a hitelességet, és az egész drámai hatás hamar elvész.

A párbeszédek is botladoznak, és a játék karaktereinek személyisége sem az, amit elvárnánk. Haseo-nak olyan neve van, hogy "A Halál Terrorja" (ami a legrosszabb MMORPG karakternév, amit valaha hallottam), és a szituációk is gyakran érthetetlenek. Ha valaki tényleg élvezi ezt a fajta drámai hatást, annak szórakoztató lehet, de nekem inkább kínos volt.

Grindelés, ahogy csak a régi időszakokban

A játékmenet egy igazi grindélős élményt kínál, ami nem feltétlenül rossz, ha valaki a régi, klasszikus RPG-ket kedveli. A .hack//G.U. világában való barangolás során a dungeonök szinte mindenhol ugyanazok a szűk, egyszerű szobák, amiket folyamatosan újra és újra bejárunk. A különböző feladatok és a kötelező kincsek gyűjtése mellett hamar rájövünk, hogy az egész játék leginkább az ismétlésről szól. A legnagyobb különbség a különböző pályák között csupán annyi, hogy pár új feladatot adnak hozzá. A játék sajnos nem igazán tud újat mutatni a dungeon dizájn tekintetében.

A harcrendszer szórakoztató, de nem kiemelkedő. Az egész alapvetően egy hack-and-slash, ahol nyomjuk az ütés gombot, és próbáljuk elkerülni a támadásokat. Ha elég gyorsak vagyunk, elérhetjük a "Rengeki" nevű special támadást, ami még látványosabbá teszi a küzdelmet, de mivel az ellenségek nem igazán jelentenek kihívást, így hamar kiderül, hogy nem igazán van szükségünk stratégiára. Az egész harc egy unalmas kattogtatás, amiben ha elég sokáig ütögetjük az ellenfeleket, akkor nyerünk.

Avatar harcok: A kis fény a végén

Az Avatar harcok, amelyek csak néhány főellenség ellen jelennek meg, kifejezetten érdekesek. Haseo egy gigantikus, mechanikus szörnyet idéz, és a harcok egy kis lövöldözéssel keverednek a hack ‘n’ slash alapú akcióval. Ez a harcrendszer a legjobb része a játéknak, mert valamiféle változatosságot hoz az amúgy monoton csatározásokba. Viszont, még itt is elég gyorsan kiderül, hogy az Avatar harcok is túl könnyűek, és semmi igazi kihívást nem adnak, mivel az egész játékra jellemző alacsony nehézségi szint továbbra is megmarad.

A nosztalgia még a régi motorosoknak is kevés

Bár a .hack sorozat egyik legnagyobb vonzereje a nosztalgia, a re-mesterizált grafikák és a feljavított HD felbontás ellenére a játék nem igazán tudja felvenni a versenyt a modern RPG-kkel. A karaktermodellek élesebbek lettek, de a környezet és a világ dizájnja továbbra is rendkívül egyszerű, és a régi játékok szintjén van. A grafikánál is látszik, hogy a játék nem igazán fejlődött az idők során, és a világkép sem volt képes igazi újítást hozni.

Az epilógus, amely az utolsó lezáró részként egy öt órás befejezést ad, egy érdekes kiegészítő lehet azoknak, akik már belemerültek a történetbe, de ettől függetlenül ez a kis extra inkább csak egy apró kiegészítő, semmint valódi újdonság.