Miért érezzük azt, hogy valami mindent eldöntő, forradalmi újítást vártunk a *Splatoon 3*-tól, miközben az egész játék egy finomra hangolt, jól ismert receptre épít? Talán mert az előző részek már a közelébe sem jutottak annak, amit a harmadik rész most elér, de akkor is: itt vagyunk, és az érzés az, hogy csak „még egy kicsit több” történt, mint amit vártunk. Kétségkívül a legjobb *Splatoon* játék, amit valaha készítettek, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy vajon tényleg van-e egy nagy új ötlet, amire mindannyian vártunk?

A *Temtem* egyértelműen a *Pokémon* rajongóinak szól, de ne tévesszen meg senkit, hogy az alapvető mechanikák mennyire ismerősek. Ha azt vártad, hogy a *Temtem* csak egy másolat, amit könnyedén félre lehet tenni, akkor tévedsz. Az is igaz, hogy rengeteg olyan mechanika van benne, ami egy az egyben átemelt a Nintendo klasszikusából, de a játék valójában sokkal inkább a kihívásra koncentrál, miközben ügyesen adaptálja a régi formulát. Ha valaki igazi *Pokémon*-élményre vágyik, de egy komolyabb csavarra, akkor a *Temtem* tökéletes választás lehet.

Ha valami tökéletesen passzol a Switchhez, akkor az biztosan egy **roguelike** játék.

Képzeld el, hogy reggel felébredsz, és Mickey egér éppen a kertjét rendezi, miközben Dagobert bácsi már a boltjában áll, és WALL-E a virágokat szedi, hogy egy mosolyt csaljon valaki arcára. Ha gyerekként a Disney-hez kapcsolódó álmaidat élted, akkor ez pontosan az a világ, amit a **Disney Dreamlight Valley** kínál. Az élmény a nosztalgia határvonalán egyensúlyoz, de miközben a világ tele van ismerős arcokkal és szórakoztató feladatokkal, sajnos nem mentes a technikai gondoktól, amelyek rányomják a bélyegüket az élményre.