A cyberpunk mostanában elég megosztó téma lett a videojátékok világában.
Ha azt mondom, hogy egy táncoló, farmolós, lénygyűjtögetős élet-szimulátor jön, valószínűleg sokan először felszaladnak a szemöldökeik, hogy "Ez most komoly?" Nos, a válasz igen, és nem csak komoly, hanem hihetetlenül bájos is. *Ooblets* 32 évnyi várakozás után végre elérte a konzolos világot, és az eredmény egy szórakoztató, laza, ugyanakkor idegesítően addiktív játék lett, amit egyszerűen nem lehet abbahagyni. De vajon mi rejlik a színes kis lények és a farmolás mögött?
Ha valaha is belemerültél már egy roguelike kártyajátékba, akkor tudod, hogy az igazi kihívás nem csak a szórakoztatásban rejlik, hanem abban is, hogy miként építed fel a paklidat, és hogyan kezeled a saját sorsod.
A kanadai **Graffiti Games** eddig is ügyesen segítette reflektorfénybe az indie fejlesztőket, elég csak a Switchen különösen jól működő **Blue Fire**-re gondolni. A **Restless Soul** viszont egészen más irányba indul: ez nem a mozgásról, nem a kihívásról, és nem is a rendszerekről szól elsősorban. Ez egy fekete-fehér, minimalista túlvilági kirándulás, ahol a *szöveg* legalább olyan fontos, mint az, amit csinálsz. És ez nagyon gyorsan eldönti, hogy neked való-e.
A Cowabunga Collection nekem nem egyszerűen tizenhárom régi játék egy menüből, hanem egy komplett időgép: beindítom, és hirtelen megint érzem a műanyag érme szagát az automatában meg a kazetták műanyag dobozát a polcon.