Ritka az a „kuckózós” játék, ami úgy simogat, hogy közben finoman a bordáid közé nyom egy hideg ujjat, csak hogy érezd: itt bizony nem minden cukormáz.
Ha valaha is vágytál arra, hogy egy videojátékban tényleg segíthess másokon, akkor a *Potion Permit* épp neked készült. Itt nem lesz szó traktorokról, nincs farm, nincs állatok etetése, és még csak répaültetés sem vár rád. A játéknak van egy frissebb, más megközelítése: te egy kis gyógynövényes faluban leszel a helyi patikus, aki elhivatottan gyógyítja a bajba jutottakat. És bár elég békésnek tűnik, hamar rájössz, hogy van itt egy kis rejtély is, amit meg kell oldanod.
A *The DioField Chronicle* egy olyan játék, amely nemcsak a szokásos taktikai RPG kliséket próbálja elkerülni, hanem meg is próbálja újragondolni a műfajt. De vajon sikerült neki? Míg a történet nem feltétlenül nyújt újdonságot, és a karakterek is inkább statikusak, a játékmenet friss és izgalmas – de nem mentes a hibáktól. Lássuk, hogy mi működik, és mi nem.
Egy ponton azon kaptam magam, hogy nem én játszom a OneShotot, hanem a OneShot játszik velem.
Ha egyszer elragadott a *Monkey Island* varázsa, akkor valószínűleg most is rögvest egy időutazásra vágysz, hogy ismét belemerülj a kalózokkal, rejtett kincsekkel és Guybrush Threepwood legendájával teli világba. Az *Return to Monkey Island* most azt az érzést hozza el, amit mindannyian vártunk – nemcsak a régi rajongóknak, hanem mindenkinek, aki kíváncsi, mit rejt a nagy titok, ami évtizedek óta kínoz minket.
- Little Orpheus – Egy csodás történet, amihez nem társul igazi játékélmény
- Radiant Silvergun: A Shoot 'Em Up Mesterfoka, Ami Még Ma Is Támad
- Various Daylife – Az RPG, ami a minimumra épít, de mégis valami újat próbál
- Voice of Cards: The Beasts of Burden – amikor a pakli sötétebb lapjai kerülnek felülre