Trek To Yomi

A történet és hangulat – Egy szamuráj élete

A történet alapja nem túl bonyolult, de működik: Hiroki, a fiatal szamuráj, akit mesterétől tanul, hamarosan egy veszélyes küldetésre indul, miután a mesterét eltűntetik. Az egész egy szamurájra jellemző életrajz, amit a játék elég jól ábrázol – bosszú, küzdelem és megváltás egy olyan világban, ahol mindenki mások érdekeit szolgálja. De a Trek to Yomi nem csupán egy egyszerű akciójáték. Itt az esztétika a főszereplő, és a fekete-fehér világ, a szamurájok kódexe és a hűség fontosabb, mint a történet bonyolultsága. Az egyetlen probléma, hogy míg a narratíva működhetett volna, a történet gyorsan elhalványul, amikor a játék mechanikai és technikai problémái előtérbe kerülnek.

Látvány – Az igazi erősség

Még ha nem vagy hatalmas fekete-fehér filmrajongó, akkor is lenyűgözhet a játék vizuális világa. A kamera mozgásai, az elgondolkodtatóan komponált jelenetek, a szélben lobogó zászlók, a fák között átszűrődő fények mind olyan hatást keltenek, mintha egy japán film közepén találnánk magunkat. Ez az a szintű vizuális élmény, amit ritkán látni konzolokon, különösen a 3D-s akciójátékok között.

De itt jön a csavar: a Switch nem igazán képes kezelni mindezt a legjobb minőségben. A játék nagyon szép lehetne, de a grafikai lebutítások miatt az élmény nem teljes. A textúrák elmosódottak, az árnyékok homályosak, és egyes mozgó részek még a többi verziónál is gyengébben jelennek meg. A látvány tehát a Switch-en jelentős hátrányba kerül, és elég gyakran eltereli a figyelmünket a játékélményről, ahogy a csodálatos világ a háttérbe szorul.

Játékmenet – A monoton küzdelmek

A játék nem akarja, hogy könnyen haladj. Hiroki mozgásai pontosak, de a harcok nem feltétlenül izgalmasak. A küzdelmek, bár a játék elején izgalmasak, egy idő után rutinszerűvé válnak. Alapvetően a harcokat az ellenség támadásainak kivédésével, a blokkolással és az ellenállás leküzdésével oldod meg. De sajnos a játék sokszor inkább a szokásos, egyszerű arcade bunyóra hajaz, mintsem a mélyebb taktikai csatározásokra. A nehezebb fokozatok már igazi türelemjátékot kívánnak, mivel a harcok hossza és a véletlen elemek miatt sokszor csak a szerencsére van szükség a győzelemhez.

A legnagyobb probléma, hogy az alapvető harcrendszer semmilyen valódi fejlődést nem kínál. Az akciók szép látványosak, de a játékmenet repetitív és gyorsan unalmassá válik. A harcok fokozatosan elveszítik az izgalmat, és ami egy ideig még friss élményt ad, az később egy unalmas rutinná alakul.

A Switch verzió – Jó, de nem elég jó

A játéknak nemcsak a technikai problémái vannak. A Switch verzióra portolták, és sajnos érezni, hogy valamit nem sikerült rendesen átvinni a konzolra. A framerate stabil, de a vizuális lebutítások miatt a játék nem tudja azt a hangulatot hozni, amit más platformokon talán megélhetnénk. Különösen a dokkolt módban válik a grafika már-már zavaróan elmosódottá. Ha valaki élvezni akarja a látványt, akkor mindenképpen jobb döntés kézben játszani.