Onion Assault

A Játék Közepén: Egy Fura Kettősség

A történet? Hát, nem kell sok ahhoz, hogy elinduljon a móka. A főhősök, Pelle Lok és anyukája, Mama Lok, egy hirtelen támadás következtében kénytelenek visszavágni a furcsa, kocka alakú fejű katonáknak, akik betörtek a házukba. A történet nyújt valamit, de igazából nem ez az, ami miatt itt vagyunk – igaz, nem is kell több, hogy elinduljunk egy jó kis platformer kalandra. 16 pályán keresztül pöröghetünk, és minden egyes terület végén egy hatalmas főnök vár ránk, hogy próbára tegye a tudásunkat. A játékmenet egyszerű: felkapjuk a dolgokat (főként hagymákat) és bármit elhajítunk velük – legyen szó ellenségről vagy különféle akadályokról. A mechanika nem bonyolult, és sokszor ügyesen használják, például, amikor havat halmozunk össze, hogy magasabb helyekre ugorjunk.

De itt jön a csavar: míg a játék alapvetően egyszerű, a kivitelezés nem mindig olyan finom, mint azt szeretnénk. Az irányítás sokszor pontatlan, és gyakran előfordul, hogy a célzás nem stimmel – éppen csak egy kicsit eltéveszted a célpontot, és máris újra kezdheted. Az érzés olyan, mintha valami apróság csúszna el, és bár mindig van valami más, amit felvehetsz, nem árt, ha türelmes maradsz, mert egy-egy kis pontatlanság könnyen megbosszulja magát.

A Fizikai Törvények Kicsit Másképp

A platforming alapvetően rendben van, de néhány pályán, különösen a későbbiekben, a fizikai törvények furcsán viselkednek. Az egyik pályán például mozgó struktúrák vannak, amik hatással vannak arra, hogyan mozogsz. Előfordul, hogy az ugrásodat megakasztja a szél vagy a platform mozgása, ami sokszor nem volt kellemes élmény. Itt lehetett volna néhány apró módosítás, hogy gördülékenyebb legyen a mozgás.

De még ezek a kisebb bosszantó dolgok is hamar elfeledtették magukat, amikor elkezdtem pörögni a pályákon. Az ellenségek egyre érdekesebbek, a főnökök pedig egy-egy egyedi kihívást adnak, amit a játék abszolút élvezetessé tesz. Egyik legkedvesebb pillanatom az volt, amikor a szövetségeseinkkel bombákat kellett dobálni a pókhálóba, hogy azok felpattanjanak és eltalálják a plafonon mászó robotot. Az ilyen kreatív megoldások kétségkívül adnak egy kis pluszt a játékélményhez.

A Látvány és Hangulat: Sok Minden Tetszett, De Van Még Hova Tökéletesíteni

Ha a látványra gondolunk, az Onion Assault rendkívül bájos. A grafika színes és dinamikus, és néhány apró részlet, mint a zene ütemére mozgó virágok vagy a felhők, tényleg mosolyt csalnak az arcunkra. Azonban a vizuális elemek ismétlődése egy idő után kicsit zavaróvá válik. Az ellenségek, az akadályok és a környezetek sokszor ugyanolyanok, ami idővel monotonná teszi a játékmenetet. A világ szép, de a részletek hiányoznak – például a karakterek kicsit részletgazdagabbak lehetnének.

Összességében a játékban ott van a kreativitás, amit a régi idők platformerjei hoztak. Az Onion Assault egy olyan tiszteletteljes tisztelgés, amely visszahozza a retro élményt anélkül, hogy bonyolult rendszerekkel terhelné meg magát. Ez egy rövid, pörgős játék, ami több órányi szórakozást biztosít azoknak, akik egy könnyed platformerre vágynak. Azonban nem biztos, hogy olyan maradandó élményt ad, mint a fejlesztő korábbi munkái.