The Last Worker

Első ránézésre egy pörgős logikai játék, de a dolgok gyorsan bonyolódnak, és a játék valójában egy sokkal lassabb, meditatívabb élmény lesz. Van benne rengeteg karakter, sztori, és a kötelező, de nem mindig működőképes interaktív párbeszéd. De vajon megérdemli a figyelmet? Tarts velem, és meglátod!

A történet és a játék mechanikája

A The Last Worker története elég érdekes alapötletből indul. Te vagy az utolsó ember, aki dolgozik a Jüngle nevű futurisztikus cég raktárában, miközben az egész munkát elvégezték a gépek. Az alapmechanika egyszerű: dobozokat kell összeszedned, leellenőrizned, hogy minden rendben van-e velük, és ha minden oké, akkor kiküldeni őket. Ha valami nem stimmel, akkor visszaküldheted őket a rendszerbe.

Bár a kezdeti pillanatokban tényleg úgy tűnik, hogy mindez egy gyors pörgős, logikai feladat lesz, amit élvezetesen végig lehet pörgetni, hamar rájössz, hogy a fő vonal valójában a történet. Az egész egy fokozatosan kibontakozó sztori, ahol egy-egy új információ mindig előrébb viszi a cselekményt, miközben te magad is egyre inkább belecsúszol a titkokba, amiket a céged rejteget.

A játékmenet: lassú és biztos

A játék alapvetően egy futurisztikus szállítmányozó élményt ad, de sajnos, mivel a játékmenet elég lassú, könnyen elveszhet az ember figyelme. A jármű, amit irányítasz, egy hover-scooter, ami nem annyira pörög, mint azt várnád. A mozgás a játék egyik erőssége lehetne, ha a rendszer nem lenne ennyire kényes. Az irányítás érzése floaty, ami elsőre izgalmasnak tűnik, de hosszabb távon inkább frusztrálóvá válik, hogy az egész élmény inkább lebeg, mintsem száguldana. Sokan azért választják a pörgősebb, dinamikusabb játékmenetet, de itt nem erről van szó. Ha azonban rákapsz a ritmusra, akkor a tempó magával ragad.

A dobozok kezelése alapvetően nem is olyan rossz ötlet, de gyakran a játék igyekszik túlkomplikálni az egészet, holott egy egyszerűbb rendszer is elegendő lenne. Az egész egy bonyolult, de egyre inkább feleslegessé váló feladatláncban folytatódik, ami nem mindenki számára lesz szórakoztató. Ahogy a játék halad, a feladatok egyre inkább eltolódnak a nyújtottabb, inkább felfedezős rész felé, ami akár érdekes is lehetne, de a folyamatos pihenőhelyek és a párbeszédek inkább frusztrálóak, mint izgalmasak.

A párbeszédek és a karakterek

A hangulati elemzés nagy része a párbeszédek minőségén múlik, és itt sajnos nem minden jól működik. Kurt karakterét az Ólafur Darri Ólafsson hangja kíséri, és bár alapvetően jól illik a szerephez, néha úgy érzem, hogy túl sok időt töltünk el a nem fontos szövegekkel. Van egy jellegzetes ritmus, ami néha megszakad a párbeszédek alatt, és a szinkronhangok időnként teljesen elrontják az interakciók természetes folyását. Néha úgy érzem, hogy a karakterek nem is igazi személyek, hanem inkább egy szórakoztató robotok, akik csak eljátsszák a szerepüket.

A Skew nevű robot társunk viszont igazán szórakoztató, és ő ad egy kis színt az egésznek. Az ő dialógusai fűszerezettek olyan brit kifejezésekkel, mint "cuppas" és "choccy biccies", amitől egy kis helyi báj árad, de persze nem menti meg azokat a pillanatokat, amikor a karakterek egyszerűen csak papolnak, mintha egy animatronikus show-ban lennénk.

Pacing és Immerszió

A legnagyobb probléma a The Last Worker játék tempójával van. A játék túl sokat bonyolít az egyszerű feladatok körül, miközben nem ad elegendő időt a mélyebb elmerülésre. Az akció és a felfedezés váltakozása nem igazán hozza meg azt a flow-t, amit várnál. A játék hangulata viszont erőteljes, és a helyszínek, a vizuális stílus és az irányítás mind arra szolgálnak, hogy teljesen elmerülj a jövőbeli munkahely világában, de a ritmus gyakran megtöri az élményt.

Zárás: A jövő munkásának helye

A The Last Worker egy érdekes kísérlet, amit nem mindenki fog szeretni. A játék szépen van megcsinálva, jól néz ki, és van benne egy kis egyedi báj is, de a játék mechanikájának bonyolultsága és az állandó szünetek elveszik a lendületet. Ha valami lassúbb, inkább felfedezős élményre vágysz, akkor biztosan élvezni fogod, de ha gyorsabb, pörgősebb játékra vágysz, akkor nehéz lesz igazán beleélni magad.