Nobunaga's Ambition: Awakening

Az Oda klán és a sors kegyetlen viccei

Ahogy elkezded a játékot, az első dolog, ami megfog, az a történelmi háttér és a lehetőség, hogy nemcsak végignézheted, de alakíthatod is a múltat. Választhatsz, hogy a híres Oda klán vezetőjeként próbálod egyesíteni Japánt, vagy épp egy másik, más-más képességekkel rendelkező daimyoként vágsz neki a történelem forgatásának. Mégis, bár a játék alapvetően szól a háborúskodásról, mindennél fontosabb a diplomácia, a megfelelő kormányzók kinevezése és a termelési láncok kezelése. A katonák, az arany és az élelem menedzselése – mindezek döntő fontosságúak, ha győzelmet akarsz aratni.

Bár a játékmenet gazdag és összetett, a tanulási görbe nem éppen barátságos. A tutorial sajnos nem segít kellőképpen abban, hogy minden fontos mechanikát megértsünk. Még azt sem mondja el, hogy miért fontosak az egyes hivatalnokok statisztikái, vagy hogyan befolyásolják azok a kormányzás hatékonyságát. Aki nem ismeri a sorozatot, annak a kezdetek sokszor zűrösek lesznek, és elég könnyen elveszítheted a fonalat. A könnyű nehézségi fokozat is elég riasztó – még ezen a szinten is sokszor úgy érezhetjük, hogy az egész birodalmunk összeomlik.

Amikor a történelem visszaüt

A játék egyik legérdekesebb aspektusa, hogy miközben próbálod irányítani a birodalmadat, a történelem saját magát írja. Az események gyakran kiszámíthatatlan fordulatokat vesznek. Egy jól irányított fia egyes klánokban árulást követ el, vagy egy-egy szerencsétlen év annyi káoszt hoz, hogy a teljes uralkodásod összeomlik. Ilyenkor azt érzed, hogy "ez nem fair", de hát a történelem sem mindig volt kegyes, és itt a mélyebb vonzerő: hogy megéld azt a bizonyos drámát. Az ilyen történelemi vignettes (kis történetek) a játék egyik legszórakoztatóbb és legfrissebb elemei, melyek valahogy mindig meglepnek.

A harcok – amikor a stratégia csak papíron működik

A játék legnagyobb csalódása számomra a harcrendszer volt. Bár a játék a harcokat igyekszik úgy pozicionálni, mint a stratégiai játékmenet szíve, a valóságban ezek inkább kaotikus, összefüggéstelen küzdelmek. A harcok vezérlése nem túl intuitív, a kamera zoomolásával és a csapatok mozgatásával csak zűrzavart okoz, különösen a Switch irányítóján. A harcokat jobban el lehetne intézni egy gombnyomással, mintsem próbálkozni a helyezkedéssel és taktikával, mert a kontroller egyszerűen nem ad elég precíz kontrollt. Ha pedig túl sok egység van a pályán, az egész helyzet még inkább átláthatatlanná válik.

A grafika – egy lépés vissza

Az Awakening vizuálisan nem a legfrissebb alkotás. Miközben a térképek és az események, amelyek a háttérben zajlanak, elég szép és részletesek, a harcok végén a győztes csapatot bemutató képeken jól látszik, hogy a grafika elavult. Bár próbálták megteremteni a csata méretét, a modellek sajnos elég egyszerűek és sok részletet nélkülöznek. Kétségtelenül nem egy Total War szintű produkció, de a hibái nem szegik kedvünket, mert a játék alapvetően még mindig élvezetes.

Zárás

A Nobunaga’s Ambition: Awakening egy komplex, nehéz és mély stratégiai játék, ami sok szempontból lenyűgöző, de rengeteg hibával is küzd. A Switch verzió irányítása és a harcrendszer nem igazán jött össze, és a grafikai megoldások is hagynak kívánnivalót maguk után. De mégis, valahogy az egész élmény magával ragad. Az a "csak még egy napot" érzés, amit az ilyen típusú játékok tudnak adni, itt is jelen van – és ha elég kitartó vagy, akkor mégis sikerülhet egyesíteni Japánt.