Koa And The Five Pirates Of Mara

A Summer in Mara után bevallom, nem sok jóindulattal ültem le a Koa and the Five Pirates of Mara elé. Az elődjét inkább elnéztem magamnak, mint megszerettem: jó ötletek, de széteső élmény, ami sosem talált igazán ritmust. Ehhez képest a Chibig most fogta magát, és teljesen irányt váltott. Farmolás helyett 3D platformer, élet-szim helyett klasszikus pályázás. Merész döntés, de ritka eset, amikor azt mondom: jól tették.

Egy kaland, ami nem akar többnek látszani

A történet nagyjából annyi, amennyit elbír: kalózpróba, térképek, szigetről szigetre ugrálás, némi rivalizálás. Nem ez az a sztori, amit évek múlva is idézgetni fogok, és néha kicsit túlbeszéli magát pár mellékszereplő, de szerencsére többnyire békén hagy. Ez a játék nem mesélni akar, hanem játszatni, és ezt tudja is magáról.

A világtérképes hajókázás viszont kellemes meglepetés volt. Amikor először irányítottam Koa csónakját a kis tengeren, azonnal beugrott a Wind Waker Nagy Tengere – nyilván kicsiben, szerényebben, de az érzés megvolt. A kincskeresős minijáték pedig egy határozott biccentés a Phantom Hourglass felé, amit jóleső mosollyal nyugtáztam.

Rövid pályák, jó tempó

A szigetekre bontott pályák a játék legerősebb részei. Egy-egy szakasz pár perc alatt letudható, nincs felesleges töltelék, nincs üresjárat. Pont addig tartanak, amíg élvezetesek. Ha csak végigrohansz rajtuk, nem különösebben nehezek, de aki szeret matatni, időre menni, minden gyűjtögetnivalót összeszedni, az talál kihívást.

Koa irányítása kifejezetten rendben van. Nem Mario, nem is akar az lenni, de gyorsan reagál, pontosan ugrik, és ami a legfontosabb: sosem érzem azt, hogy a játék miatt hibáznék. Ha leestem, az az én dolgom volt. Ez egy platformernél aranyszabály.

PS2-es deja vu, jó értelemben

A látványvilág… nos, korrekt. Néha kifejezetten olyan érzésem volt, mintha egy felpolírozott PS2-es platformert játszanék. Ez egyszerre bók és kritika. Nem csúnya, de nem is igazán emlékezetes. A helyszínek rendben vannak, a színek vidámak, csak hiányzik az a vizuális plusz, ami igazán megkülönböztetné.

Ami viszont sokat dob az összképen, az a stabil 60 fps. Konzolon ez nem mindig evidens, itt viszont végig adott, és egy ilyen játék tempójánál ez rengeteget számít. A mozgás folyamatos, a flow nem törik meg.

Nem forradalom, hanem tisztességes munka

A Koa and the Five Pirates of Mara nem akar műfajt újradefiniálni. Nem lesz belőle etalon, nem írja át a tankönyveket. De amit vállal, azt becsülettel hozza: letisztult, jól irányítható, szerethető 3D platformer, ami 7–10 órára kellemesen lefoglal.

És néha ennyi pont elég.