Prince Of Persia: The Lost Crown

Bevezetés

Prince of Persia: The Lost Crown nemcsak egy újabb reboot. Ez egy szeretetteljes visszatekintés a múltba, egyfajta köszönetnyilvánítás azoknak a klasszikusoknak, amik akkor fogták meg a szívünket, amikor még a pixelek világában éltünk. De figyelj, mert nem áll meg itt: ez a játék tényleg érzi, mi kell a mai játékosnak, hogy ismét rákattanhasson a platformerekre.

Játékmenet és élmény

Ha játszottál már a régi Prince of Persia-kkal, akkor a The Lost Crown világának átélése közben biztosan fel fog tűnni egy kis déjà vu érzés. A parkour, a mozgás, az ugrások, a legyőzhetetlennek tűnő akadályok mind-mind ismerős elemek. De itt van egy új hős, Sargon, aki nemcsak hogy új történetet hoz, de olyan skillsettel és időmanipulációval rendelkezik, ami egy igazán izgalmas frissítést ad a klasszikus formula mellé.

A játék kezdete szinte olyan, mintha a múlt és a jelen keveredne: Sargon, az akcióhős, egy jól eltalált csavarral máris pórul jár, amikor a The Immortals nevű társaság elárulja őt. Itt kezdődik el a valódi móka, ahol a reflexek, a logikai feladatok és a harcok izgalma pörögnek egymás után. Az egész játék egy elképesztően dinamikus, szórakoztató ugrálós kaland, amely egyre inkább rákényszerít arra, hogy használj minden képességet, amit megszereztél.

A 2.5D perspektíva mindent a helyére rak, és olyan flow-t ad, amit nehezen találsz meg bármelyik modern játékban. Az ugrások, a pörgések és a gyors döntések mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a játékos folyamatosan egyfajta adrenalintöbblettel haladjon előre. A harcok nemcsak az ütések és a parryk szinkronizálásáról szólnak, hanem arról is, hogy miként tudd kiválasztani a megfelelő pillanatot a támadásokra, hogy aztán gyönyörűen lecsapd az ellenfeleket.

A világ, ami mindent elmond

A helyszínek és a látvány szintén kiveszik a részüket az élményből. A hatalmas sivatagoktól kezdve a varázslatos, zöld erdőkön át egészen a perzsa templomok tetejére – a világ minden egyes részletében ott van valami egyedi, amit a Ubisoft Montpellier remekül kiemelt. Az egész világ egy mozaikként összeáll, ahogy egy-egy újabb helyszínre lépsz, miközben a háttérben az atmoszféra folyamatosan építi a feszültséget. És ne feledkezzünk meg a zenéről sem: az egész játéknak van egy olyan hangulata, ami egyszerre idézi a múltat és a jelent.

Az új mechanikák

Most jön az, amitől igazán izgalmassá válik az élmény. Az új Memory Shard képesség, amit a D-pad segítségével aktiválhatsz, egyszerűen zseniális. Ahogy haladsz előre, bármikor megjelölheted a térképen azokat a helyeket, ahol valami érdekeset találtál, vagy ahol később vissza szeretnél térni, hogy egy-egy új képességgel megoldj egy korábban elérhetetlennek tűnő feladatot. Ha ezt jól használod, szinte könnyedén felépítheted a saját kis „útvonaladat” a világban, ami már-már Metroidvania-jelleggel is megállja a helyét.

A harcok szintén megérdemelnek egy misét. A parry-k, a különleges támadások és az éles időzítések mind olyan elemek, amikért a régi iskolás platformer fanok hálásak lesznek. De a legjobb rész az, hogy ezek az elemek nemcsak díszítésként vannak jelen, hanem a játékmenet szerves részévé válnak.

Értékelés: 9 / 10 - Egész jó