A **Flip Wars** számomra tipikusan az a játék, amire ránézek az eShopban, és azonnal beugrik: *„na ez biztos valami gyors, hangos, kanapén ordibálós party cucc”*. Nem is tévedtem nagyot. A játék eredetileg **Project Mekuru** néven indult, Unityben összerakva, Mii-kkel, aztán a lokalizáció során kaptunk helyettük olyan steril, futurisztikus figurákat, mintha a *Metroid Prime: Federation Force* tartalék fiókjából húzták volna elő őket. Nem baj, a lényeg úgyis az, ami a talpunk alatt történik.

Flip Wars
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Nem rossz
A Flip Wars számomra tipikusan az a játék, amire ránézek az eShopban, és azonnal beugrik: „na ez biztos valami gyors, hangos, kanapén ordibálós party cucc”. Nem is tévedtem nagyot. A játék eredetileg Project Mekuru néven indult, Unityben összerakva, Mii-kkel, aztán a lokalizáció során kaptunk helyettük olyan steril, futurisztikus figurákat, mintha a Metroid Prime: Federation Force tartalék fiókjából húzták volna elő őket. Nem baj, a lényeg úgyis az, ami a talpunk alatt történik.
A játékmenet – csempék, pofonok, dominancia
A Flip Wars alapja pofonegyszerű: legfeljebb négyen ugrálunk egy fehér csempékből álló arénában, és mindenki a saját színére (piros, kék, sárga, zöld) próbálja átfordítani a pályát. Ugrás, földbecsapódás, csattan, és nem csak az alattunk lévő lap fordul meg, hanem kereszt alakban pár környező is. Olyan érzés, mintha a Bomberman robbanáslogikáját átköltöztették volna egy platformerbe.
A csavar ott jön, hogy a csempék nem maradnak hűségesek. Az ellenfél simán visszafordítja őket, és máris borul az egész terv. Kicsit olyan ez, mint a ChuChu Rocket! káosza: amit felépítesz, azt más egy mozdulattal keresztülhúzza.
A mozgás tempója közvetlenül függ attól, milyen színű lapokon állsz. Saját szín: gyors, siklós, magabiztos. Ellenfél színe: lassú, ragadós, kiszolgáltatott. Emiatt folyamatosan döntened kell: területet foglalsz, vagy üldözöl? Ritkán van idő mindkettőre.
Ha egy ellenfél akkor fordítja meg a csempét alattad, amikor rajta állsz, kapsz egy rövid kiütést. Ez nem végzetes, de pont elég ahhoz, hogy a többiek átszínezzék a fél pályát, mire visszatérsz. Apró, de kifejezetten gonosz mechanika.
Gimmickek és környezeti káosz
A pályákon elszórva találunk trükkös elemeket. A kedvencem a lézertorony, ami lassan körbefordul, és ha az alatta lévő csempét a saját színemre billentem, szépen végigsöpör a pályán: csempéket fest át, ellenfeleket üt ki. Van egy nagy piros kapcsoló is, ami körkörösen mindent átbillent maga körül – akár távolról is aktiválható. Klasszikus csapdahelyzetek születnek belőle.
Ha túl sokat használjuk ezeket, túlmelegszenek, és jön a cooldown. Jó döntés: megakadályozza, hogy egy meccs puszta gimmick-spammé váljon.
Ehhez jönnek a véletlenszerű környezeti veszélyek: villámcsapások, amik random csempékre zuhannak, és árapályhullámok, amik feldobják a pályát. Ezek inkább reflexpróbák, mint stratégiai elemek, de jól megtörik a ritmust.
Power-upok – kis változtatások, nagy hatás
A felborított lapok alól power-upok kerülhetnek elő:
- Panel: nagyobb hatósugár, klasszikus Bomberman-fire érzés.
- Speed Up: gyorsabb mozgás, ami ebben a játékban aranyat ér.
- X-item: átlós „X” mintában fordítasz, cserébe elveszíted a normál irányokat. Meglepően taktikus.
- Invincibility: rövid ideig minden ellen védett vagy. Egyszerű, de brutálisan hatékony.
Ezek nem borítják fel a játékot, inkább finoman áthangolják a flow-t.
Játékmódok – több, mint festés
Az alap Panel Battle két percig tart, a végén megszámoljuk a csempéket, és kész. De van még:
- Knock Out: Smash Bros-szerű pontozás, kiütésért pont jár, saját halálért levonás.
- Life Battle: fix életek, az utolsó talpon maradó nyer.
Lokálban mindez szabadon választható, botokkal is feltölthető a pálya. Egyedül játszani is lehet így, bár a játék erről feltűnően hallgat – mintha kicsit szégyellné a single player létét.
Online – és ahol minden megbicsaklik
És akkor jön az online. Papíron minden adott lenne egy gyors, pörgős, esti „csak még egy meccs” élményhez. A valóságban viszont gyakoriak a megszakadások, a lag, és az, hogy egy négyfős meccs ritkábban ér végig, mint szeretném. Vannak menüpontok, amikre egyszerűen csak annyi van kiírva: Coming Soon. Achievements, ranglisták, local wireless – mind várat magára.
Az egésznek van egy kellemetlen Early Access íze. A játék alapjai működnek, sőt, nagyon is, de a csomag nincs kész. Barátokkal egy kanapén ülve ez kevésbé fáj, online viszont kifejezetten frusztráló.
Zárás
A Flip Wars egy kifejezetten jó alapötletből építkező multiplayer játék, ami lokálisan remekül működik. Amikor négyen ordítunk a tévé előtt, és mindenki egyszerre próbálja visszaszerezni a pálya közepét, akkor pontosan azt adja, amit ígér. Az online viszont jelenleg nem nő fel ehhez a szinthez, és ez fájdalmas hiányosság egy ilyen típusú játéknál.
Érdemes figyelni rá, de talán még érdemesebb várni vele egy kicsit. Ha a fejlesztők tényleg rendbe teszik a szervereket, és befejezik, ami most még csak „hamarosan”, akkor a Flip Wars simán kinőheti magát egy klassz kis Switch-partijátékká. Most viszont még nem az.































