Severed

Az élmény

A történet egyszerű, mégis figyelemfelkeltő: Sasha, a főhős, elveszti egyik karját, majd a családját is, és egy borongós világban találja magát, ahol minden célja, hogy újra megtalálja az elveszett szeretteit. Az alapkoncepció nem túl bonyolult, de valahogy mégis érdemes végigjátszani, mert a játék világának atmoszférája, a hátborzongató tájak és az érdekfeszítő titkok végig fenntartják a kíváncsiságot.

A játékmenetben az egyik legérdekesebb húzás a touchscreen alapú irányítás, ahol ujjmozdulatokkal szabdalsz szét mindenféle szörnyet. Az akció pörgős, az ellenségek pedig szinte minden irányból támadnak, szóval mindig figyelned kell. A sebzés rendszer remekül van összerakva: amikor elég jól végezheted el a támadásokat, a játék lehetőséget ad arra, hogy szétvágd az ellenségek testrészeit, és azokat felhasználhasd képességeid fejlesztésére. Ez igazán addiktív és pörgős élményt ad, amit ritkán találni a metroidvania világában.

A harcok mellett a játék puzzle elemei is említést érdemelnek. Szerencsére nem ragadunk le a klasszikus „keresd meg a kulcsot és nyisd ki az ajtót” típusú rejtvényeknél, hanem mindig jönnek új ötletek, hogy a játék ne váljon monotonná. Időnként olyan pici trükköket találunk, amik a történet egy-egy szálát felfedik, de nem úgy, hogy mindent az orrunk alá dugnának – a játék tényleg megadja azt a jó érzést, hogy „jaj, hát ez tényleg ügyes volt!”

A grafika és a hangok

A játék grafikai stílusa olyan, mintha egy rajzfilm és egy horrorfilm találkozna egy elég kreatív művész kezében. A szörnyek brutálisan groteszkek, a háttérvilág pedig gyönyörűen megkomponált. Bár nem mindegyik karakter a legdinamikusabban animált (a karakterek egy kicsit papírszerűen mozognak), azért az egész vizuális élmény jól meg van csinálva. Ha az ember beleélheti magát, simán képes elmerülni ebben az egyedi hangulatú világban, amit a gyönyörű hátterek és a szörnyek tesznek igazán különlegessé.

A zene is kiemelkedő, nemcsak kísérleti jellegű, hanem az egész játék hangulati emelkedését támogatja. A Yamantaka // Sonic Titan együttes által komponált soundtrack egyszerre adja át a feszültséget és a vágyakozást, miközben minden szörnyen való átküzdés során végig jól illeszkedik az atmoszférába. Igazán jól választották meg a zenei aláfestést, és még egy-egy pszichedelikus pop dal is felcsendül a végefelé – ami vicces, de egyben emlékezetes is.

Az irányítás és a technikai problémák

Bár a touchscreen alapú irányítás jól illik a játékmenethez, azért egyeseknek okozhat nehézséget, hogy mindig pontosan eltalálják a mozdulatokat. Szerencsére a játék nem pörög annyira gyorsan, hogy ezt ne lehetne könnyen megszokni, és az egész rendszer jól működik. A grafikai megjelenítés és a frame rate is stabilak, de egyesek számára lehetnek technikai problémák – egy-egy hosszú pálya után előfordulhat, hogy a betöltési idők megnövekednek, ami az átlagos élményt picit megbontja.