Enter The Gungeon

Egy dungeon, ahol minden fegyver… fegyver

A recept látszólag egyszerű. Választasz egyet a négy fegyverforgató hős közül, belépsz egy többszintes dungeonbe, és elkezdesz lövöldözni. De itt nem zombik vagy démonok jönnek szembe, hanem antropomorf töltények, pisztolyfejek és lőszerek, mind saját személyiséggel.

A fegyverfetisizmus itt már-már beteges lenne, ha nem lenne ennyire szerethető. Dodge Roll elképesztő részletességgel építette fel a világot: minden bossnak, minden fegyvernek, minden tárgynak saját története van, amit az Ammonomicon szépen dokumentál. Ez az a fajta háttérmunka, amit nem kötelező olvasni, de ha belemerülsz, még jobban megszereted az egészet.

Komolytalanság, tökéletes arányban

Az Enter the Gungeon egyik legnagyobb erénye, hogy egy pillanatig sem veszi komolyan magát. Szójátékok, popkulturális kikacsintások, abszurd bossnevek – minden ott van, de sosem erőltetett. A pixel art stílus kifejezetten kifejező, az animációk folyékonyak, és valahogy még egy gyilkos arcú töltény is tud aranyos lenni.

Ez a könnyedség viszont nem megy a játékmenet rovására. Sőt.

A flow, ami miatt mindig visszatérsz

Ha egy dolgot kellene kiemelnem, az a játékérzet. Az Enter the Gungeon elképesztően jól reagál. A mozgás fürge, a lövések súlya érezhető, az egész harc egyfajta halálos tánccá válik. A képernyőt gyakran ellepik a különböző mintákban mozgó lövedékek, mégsem érzed soha igazságtalannak.

Az ellenséges golyók általában lassúak, jól olvashatók. Oldalazva, fedezéket használva – vagy az asztalokat felborítva – szépen ki lehet mozogni őket. És persze ott van a dodge roll. Egyetlen gombnyomás, egy rövid sebezhetetlenségi ablak, és máris átfordulsz a biztos halálon. Ez az a mechanika, ami az egész rendszert összetartja, és ami miatt még a legdurvább helyzetekből is van kiút… ha elég jó az időzítésed.

Fegyverek, amik sosem fogynak el

Egy twin-stick shooter annyit ér, amennyire jók a fegyverei – és itt az Enter the Gungeon egyszerűen szégyentelenül túltesz mindenkin. Pisztolyok, sörétesek, lézerfegyverek, teljesen elborult poéncuccok. Van itt pólókilövő, betűket lövöldöző „r” fegyver, és még ki tudja, mi minden.

És a legjobb: még több tucat óra után is képes meglepni. Mindig van egy új kombináció, egy új szinergia, egy új „na ezt most hogy úsztam meg?” pillanat.

Kegyetlen, de fair

Ne legyenek illúziók: rengeteget fogsz meghalni. A bossok kemények, az ellenfelek száma sokszor nyomasztó, és a random generálás néha kifejezetten gonosz tud lenni. Ha elbuksz, vissza a legelejére.

És mégis: újraindítod. Mert tanultál valamit. Mert legközelebb jobb leszel. Ez az a fajta nehézség, ami nem eltaszít, hanem motivál.

Switchen otthon van

Hordozható módban az Enter the Gungeon veszélyesen addiktív, dokkolva, Pro Controllerrel pedig kifejezetten precíz. A local co-op is bekerült, ami remek móka, még ha néha káoszba is fullad. És akkor még nem beszéltünk a folyamatos frissítésekről és tartalmi bővítésekről – ez tényleg egy olyan játék, ami nem akar elfogyni.

Zárás

Az Enter the Gungeon az a ritka indie játék, ami minden szinten működik: ötletben, kivitelezésben, játékmenetben és hangulatban. Egy végtelenül újrajátszható, precíz, humoros és kielégítő élmény, ami tökéletesen illik a Nintendo Switchre.

Ha szereted az akciót, a kihívást és az okos dizájnt, itt nincs kérdés.