A *Guns, Gore & Cannoli* pont olyan, amilyennek első ránézésre tűnik: egy pörgős, oldschool platform lövöldözős, amiben rengeteg zombit, banditát és egyebet kell elpusztítanunk. Mégis, hiába a klasszikus recept és a stílusos megjelenés, valami mégis hiányzik ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen.
Szerinted hány játéknak van akkora bája, hogy bár teljesen abszurd, mégis le tud szippantani? Nos, **Mom Hid My Game** pont ilyen. Az egyik legfurcsább ötlet, amit egy videojátékban valaha láttam: az anyukád elrejtette a kedvenc játékgéped, és most rajtad a sor, hogy visszaszerezd. Igen, jól olvasod. A japán Kemco készítette, és bár elsőre úgy tűnik, mintha valami vicces, gyerekes időtöltés lenne, hamar kiderül, hogy egy igazi, aprócska rejtély a játék, amiben az egyszerűség éppen a varázsa.
Valahol az alvilág mélyén, egy dungeon falai között kezdődik a Crawl, és ha nem voltál még partin, ahol a haverokkal közösen játsszátok, hogy ki képes előbb a másik karakterét egy szörnyé alakítani, akkor most jól figyelj. A játéknak nemcsak a légköre, hanem az a borongós, de szórakoztató élmény is megvan, amit egy kanapén ülve, jó társaságban és egy adag nevetéssel kísérve élhetünk át.
A játék alapötlete kicsit őrült: Penelope nemcsak otthon vár, hanem belép a űrbe, hogy végre megtalálja Odüsszeuszt, akinek a története talán az egyik legismertebb az ókori mitológiában. De itt nem egy passzív hősnőről van szó. Ő egy igazi harcos, aki versenyekre, lövöldözős küldetésekre indul, hogy megmentse a férjét, miközben egy teljesen új világot fedez fel. Az alaptéma miatt sokan azt gondolhatnák, hogy egy unalmas, már megszokott, kicsit klisés akciójátékot kapunk, de erről szó sincs.
Amikor a Brawlout megjelent Switchre, még nem volt Smash Bros.