A Switch hordozhatósága kifejezetten kedvez azoknak a játékoknak, amelyek eredetileg mobilra készültek. Rövid küldetések, gyors visszatérések, egy-egy pálya két buszmegálló között – papíron a *Dustoff Heli Rescue 2* pont ide illik. A kérdés csak az, hogy ez a második bevetés mennyire tud elszakadni a mobilos gyökereitől, és mennyire érzi magát otthon Nintendo hibridjén. Jó hír: nem zuhan le azonnal. Rossz hír: azért akad némi rázkódás.
Az *Earth Wars* kicsit olyan, mint egy régi film, amit már láttál, de a neve miatt újra megnéznél. A sci-fi világban zajló, mutánsokkal harcoló 2D-s oldalnézetes verekedős játéknál gyorsan kiderül, hogy van benne valami, ami megfog – de ugyanúgy van, ami elég gyorsan meg is untat.
Ha van valami, amire a JRPG-rajongók mindig vágynak, az egy olyan játék, ami újraéleszti a műfaj aranykorát, miközben nem másolja le teljesen a régi klasszikusokat. A *Lost Sphear* pontosan ezt próbálja elérni: a 90-es évek JRPG-i iránti nosztalgiát ötvözi néhány modern újítással. De vajon sikerült-e a Tokyo RPG Factory-nak olyan játékot alkotnia, ami eléggé kiemelkedő ahhoz, hogy emlékezetes maradjon?
A **Shu** már az első percekben világossá teszi, hogy nem akar megfelelni a modern 2D platformerek divatjainak. Nincs Metroidvania-térkép, nincs roguelike újrakezdés, nincs procedurális káosz. Oldalnézet, pályáról pályára haladás, gyűjtögetés, checkpointok. Pont. És furcsa módon épp ettől érződik frissnek. Mintha valaki fogta volna a műfaj alaprajzát, lesöpörte volna róla az elmúlt évek sallangjait, majd csendben azt mondta volna: *na, akkor most játsszunk*.
A színek elvileg egyszerű dolgok.