Earth Wars

A harc, ami elkap, de nem tart meg

Már az elején látható, hogy az Earth Wars nagy hangsúlyt fektet a harcra. A játék egyértelműen próbálja megszorongatni a Devil May Cry rajongókat, egy sci-fi környezetben, ahol ugrálni, pörgetni és különféle fegyverekkel szaggatni az ellenségeket mindenképpen izgalmasnak tűnik. A különféle mozdulatok, a kombinációs lehetőségek és az állandóan érkező újabb és újabb fegyverek testreszabása ad valami újat a régi iskolás verekedős játékmenethez.

Bár a harc gyorsan és szórakoztatóan alakul, sokszor jönnek olyan pillanatok, amikor mindent újra kell kezdened, hogy újabb szintet lépj a játékon. A fejlődés rendkívül lassú, és a szintugrások – ahogy az ilyenkor lenni szokott – hatalmas nehézségi szintekbe ütköznek, amikhez több órányi grind és monoton küldetésvégzés kell.

A küldetések: Kétségbeesett ismétlés

A legnagyobb probléma a játékkal, hogy a küldetések sokszor annyira unalmasak és ismétlődőek, hogy a végén már csak az akcióra figyelsz, miközben egyre inkább elveszíted az érdeklődésed a történet iránt. A pályák szinte mindegyike hasonlóan épül fel, és az újra és újra végigjátszott helyszínek egy idő után már teljesen összemosódnak. Ráadásul a küldetések gyakran hiányoznak a változatosságból, és a pályák végére érve már csak arra vágysz, hogy végre valami történjen.

A történet egyébként egy elég sablonos “meg kell menteni az emberiséget a mutánsoktól” narratívát követ, amit a japán nyelvű párbeszédek és angol feliratok segítenek továbbvinni. Azonban az egész történet és a karakterek elég sablonosak, az animációk pedig még jobban hozzájárulnak ahhoz, hogy az egész csak egy szürke masszaként jöjjön le. A karakterek, mint a katonai kapitány vagy az őrült ápoló, teljesen funkcionálisak, de semmi egyedi nem rejlik bennük.

Fejlesztés, amit nem elég kiaknázni

Ami igazán kiemeli az Earth Wars-t, az a crafting rendszer és a hatalmas skill fa. A játékban folyamatosan gyűjtheted a testreszabható testrészeket, hogy javítsd a biomechanikai páncélodat és a fegyvereidet, és az egész stat-heavy lootolás rendszer rengeteg lehetőséget kínál a fejlődésre. Azonban ennek az egész fejlesztési rendszernek nincs elég dinamikája ahhoz, hogy hosszú távon igazán lekösse a figyelmet. Az összegyűjtött pontok és statisztikák egy részletekbe menő skilltree-ben jelennek meg, de a küldetések ismétlődése és a nehézségi szintek emelkedése miatt már nem annyira érezzük, hogy a karakterek fejlődése valóban segít nekünk a játékban.

A grafika: Nem öregedett meg, de hiányzik a lendület

A grafika viszonylag szép, bár sokat nem vált a 2D-s oldalnézetes lövöldözős játékok klasszikus stílusához képest. A környezetek és karakterek egyértelműen kidolgozottak, de a kamerakezelés és a túl közelről belenéző kamera néha idegesítően megnehezíti a játékmenetet. A helyszínek közötti váltások ugyan próbálnak változatosak lenni, de egy idő után úgy tűnik, hogy mindegyik helyszín ugyanolyan.