Valahol a címkéjében benne van a válasz minden kérdésre: _Payday 2_ nem akar más lenni, mint amit már megismertél. És talán éppen emiatt tudott évek óta ugyanazzal a sablonnal megverni minket, miközben sokan pörögtek a legújabb trendekkel. A játékmenet egyszerű, de hatékony, és a legtöbbször éppen a felépített dinamika az, amiért újra és újra elindítod. Ha már egyszer belecsaptál a közepébe, nem nagyon van menekvés.
Ha valaha is játszottál olyan platformerrel, ahol két robot próbál megszabadulni a hatalmas gépies világ szorításából, akkor **Twin Robots: Ultimate Edition** nem lesz idegen számodra. A játék már 2013-ban megmutatta magát, amikor a **Ouya** konzolon debütált, majd később Steam-re és Wii U-ra is megérkezett. Most, a "Ultimate Edition"-nal, Nintendo Switch-en is elérhető, és bár úgy tűnhet, hogy a fejlesztők nem hoztak olyan sok újdonságot, néhány szép finomítással mégis egy élvezetes kalandot kínálnak.
Az Ace of Seafood pontosan az a játék, amit ránézésre kinevet az ember, aztán fél óra múlva azon kapja magát, hogy „jó, még egy zátonyt elfoglalok, aztán tényleg kikapcsolom”.
A cím nem árul zsákba macskát: te vagy a vonatvezető, és miután felébreszt a reggeli műszak, nem egy sima A-ból B-be való utazás vár rád. Az egész apokalipszis a nyakadon, és a végállomás messze van – ha egyáltalán létezik ilyen.
Azt mondják, hogy egy jó túlélőjátékhoz három dolog kell: érdekes környezet, elég kihívás, hogy fenntartsa a figyelmet, és egy olyan történet, ami elég jól összekapcsolja az egészet. A *Radiation Island* igyekszik mindhárommal, de valahol a kivitelezésnél teljesen elveszíti az irányt, és már a legelső lépéseknél tisztán látszik, hogy a játéknak van még mit fejlődnie. Ez egy olyan cím, ami a mobilos gyökereiből próbál átépíteni valamit a Nintendo Switch-re, de sajnos az alapötlet sem menti meg.