Hogy mi a legjobb érzés egy videojátékban?
Ki mondta, hogy a suli élete mindig a vidám napfényről szól? Daryl-nak nem ez a helyzet. A *Super Daryl Deluxe* eleve megmutatja, hogy mi történik, amikor egy új diák belép a suli világába – és nem, nem a szódásüveges, napfényes pihenés vár ránk, hanem egy igazi káosz, amit leginkább csak egy arcade-hős oldhat meg. A történet szórakoztató, kacagtató és tele van meglepetésekkel, de mindez egy másodlagos dolog, mert amit igazán keresünk, az a *játékmenet*, és az bizony nagyon odateszi magát.
Mikor egy videojáték valóságos filmélménnyé válik, akkor azt meg kell ünnepelni. Na de ne a '90-es évek FMV-játékait, amik inkább voltak kellemetlen nosztalgiák, mint valódi élmény. A The Bunker viszont teljesen más ligában játszik. Ez nem a zöld háttéren pörgő, összeszorított fogakkal nézett, túl-kompenzált rémálmok világa, hanem egy komoly, pszichológiai horror, ami képes egy 2-3 órás menetben mély hatást gyakorolni rád.
A *Masters Of Anima* egy olyan játék, ami sokáig ígér valami nagyot, de valahol elakad a célvonal előtt. Egy világ, amit a mágia és a "Anima" nevű erő irányít, különböző szintű felfedezésre hív, de valahogy nem tudja igazán kihasználni a benne rejlő potenciált. A játékmenet alapvetően szórakoztató, de néhány nagyobb hibája, mint a gyenge történet és a bosszantó ismétlődések, lehúzzák az élményt.
Van az a játék, ami nem próbál több lenni annál, ami, és talán pont emiatt lesz igazán szórakoztató. A *Aqua Kitty UDX* nem próbál nagyot álmodni, de amit megcsinál, azt remekül hozza. Egy klasszikus, old school shooter, ami nem akar semmi mást, mint hogy végre jól érezd magad, miközben egy kis macskás hajóval lősz robot halakat. Ennyi. És pontosan elég.