A Nintendo Switch eddigi horroros felhozatala finoman szólva sem adott okot a sötétben való rettegésre. A *Don’t Knock Twice* inkább ásításra, a *Perception* pedig felejtésre késztetett. Épp ezért óvatos voltam, amikor sorra került a **Layers of Fear: Legacy**, egy 2016-os játék Switchre szabott változata. Nem számítottam csodára. Aztán pár óra múlva azon kaptam magam, hogy inkább felkapcsolva hagyom a lámpát. És ez már önmagában sokat elmond.

Mi történik, amikor egy **retro** autós versenyjátékot összekombinálsz egy kis **gacha szenvedéllyel**? Nos, a válasz: **Gotcha Racing 2nd**. A 2015-ös **Gotcha Racing** sikeres folytatása, ami az alapokhoz hűen újra megmutatja, hogy a legjobb dolgok nem mindig a legkomplikáltabbak. A játékban minden a versenyzés körül forog, de nem a szokásos módon – itt nem csak a kormánykerék forog, hanem a **sorsolás** is. Ha te is elvarázsolódtál már a gacha rendszerekkel, akkor azonnal tudni fogod, hogy **miért válik ez a játék annyira addiktívvá**.

Nem mondom, hogy az 1983-as Lode Runner bármelyik mai játékos szívét rögtön megdobogtatja, de az biztos, hogy egy olyan alapvető élményről van szó, ami már akkoriban is megcsillogtatta a kreativitását, és a játékosok fejében több évtizeden át megmaradt. Erre a klasszikusra nyúlt rá most a Tozai Games, hogy egy kicsit frissítse, átadja a következő generációnak, de úgy, hogy közben megtartja a régi vágású varázst. A Lode Runner Legacy nem akar többet, mint hogy elmondja, „igen, volt egy alapötlet, ami működött, és mi most hoztunk egy új szintet”. Az eredmény vegyes, de abban biztos vagyok, hogy a puzzle-rajongók és a retro játékosok mindenesetre nem fognak csalódni.

Mi történik, ha összeraksz egy kis *jégkorongot*, *kavalkádszerű* multiplayer élményt és egy jó adag kaotikus akciót? Nos, megkapod a *ClusterPuck 99*-et. Ez a cím nem fogja megváltoztatni az életed, de ha barátokkal vagy családdal ülsz le játszani, garantáltan a nevetés és a pörgés garantált. Nem egy mély filozófiai alkotás, hanem egy olyan játék, amit könnyű elindítani, és még könnyebb elmerülni benne – főleg, ha épp egy baráti társaságot próbálsz szórakoztatni.