Octocopter: Double Or Squids

Mi ez a pörgés?

A játék alapvetően nem bonyolult: egy tengeralattjárót irányítasz, amelynek a hátán egy élénk színű polip kapaszkodik. És a polip nem éppen segít a helyzeteden – folyamatosan pörgeti a járművet, ami egy elég nagy kihívást jelent, amikor mindössze három életed van, és minden egyes fal, ellenség vagy akadály egy újabb pofon. Az egész lényege, hogy a forgó tengeralattjárót navigálni kell a pályákon, miközben próbálod elkerülni az akadályokat, gyűjteni a kristályokat és túljutni az egyre nehezebb szakaszokon.

Miért pörög jól?

Először is, van egy olyan érzésed, hogy a játék folyamatosan kihívások elé állít, de nem túl gyorsan. Az irányítás viszonylag egyszerű, de azért kell egy kis gyakorlat, hogy pontosan lásd, mikor és merre kell forgatnod a szubot. És bár a pörgés eszméletlenül idegesítő tud lenni (bár éppen ezért működik), a legjobb része, hogy ha elég türelmes vagy, akkor a legjobban megtervezett mozdulatok megadják azt az elégedettséget, amit a régi játékok tudtak nyújtani.

Pályák és játékmenet – kicsit Kururin, egy kicsit más

A pályák egymás után következnek, és bár labirintusszerűek, nem minden esetben kell teljesen szabadon mozognod. Az egész rendszer tulajdonképpen lineáris, mert mindig van egy cél: eljutni a pálya végére. A kihívás a forgás és az akadályok elkerülése – a precíziós mozgás a kulcs. A legrosszabb, amikor nem számítasz a pörgés irányára, és egy pillanatra elbizonytalanodsz, hogy most hogyan tovább. De ha ügyes vagy, sikerül időben megoldani. Az érzés, hogy egy precíz mozdulat után végre sikerül átvinned a polipot a következő szakaszra, mintha egy régi klasszikusban lennél, ahol minden pálya egy újabb érem és dicsőség.

Nehezebb lesz, ne aggódj!

A játék egyébként igyekszik finoman fokozi a nehézséget, de igazán akkor érezni a mélységet, amikor először találkozol egy sziklával, amit csak rakétával tudsz eltüntetni. Persze, ahogy pörögsz, az irányzás egyre nehezebb, és a célpontokat eltalálni sem egyszerű. A későbbiekben a mozgás irányának váltogatása lesz az alap, hogy megérd el azokat a szakaszokat, ahol egy-egy konkrét irányba pörögve tudsz csak átjutni. És mindezt úgy, hogy életed csak három van, szóval egy-egy hibát könnyen az egész pálya újrakezdése követhet. De tudod mi? Különös módon még így is mindig újraindítod.

A főnökökkel pörögve

A legnagyobb változást talán a főnökök jelentik. A könnyű, de szórakoztató küzdelmek, ahol a tengeri szörnyekre kell figyelned, és ügyesen kell eltalálnod a gyenge pontjaikat. Az igazán izgalmas az, hogy az új változatban ezt már nem csak egyedül, hanem több barátoddal is megoszthatod. A helyi multiplayer nagyon jól van beleszuszakolva a játékba, és nem tűnik "ráerőltetett" módnak. Van egy igazi versenyszellem, ami úgy pörgeti fel a dolgokat, hogy nem érzed magad frusztráltnak, hanem folyamatosan be akarsz ugrani a következő küzdelembe.

Grafika, hang, élmény – minden stimmel

A Switch verzió a régi Wii U-s változathoz képest szinte tökéletesítve van. A grafika most már igazán szép, a víz alatti világ tökéletesen kidolgozott. A napfény a hullámok felett, a tenger alatti sziklák és kristályok mind hozzák a kívánt atmoszférát, miközben a hangok, a zene és a hangeffektek mind fokozzák a mélytengeri kaland varázsát.

Összegzés

Az Octocopter: Double or Squids valami igazán különleges a maga egyszerűségében. A játékmenet egy örök klasszikusra emlékeztet, ahol ügyesség és precizitás számít, és a jókedv mindig kéznél van. A helyi multiplayer pedig igazi értéknövelő elem, amit ritkán látunk manapság. Az igazi élmény egyébként nem is a szóló módban, hanem a közös szórakozásban rejlik, ahol mindegy, hogy ki az első – a fontos, hogy ne állj meg pörögni!