Mi történik, amikor a klasszikus szerepjátékok és a 80-as évek popkultúrája találkozik? Nos, a *Saturday Morning RPG* pontosan ezt próbálja meg: egy szórakoztató, bár nem hibátlan, JRPG-t alkot, amelyben egy átlagos, 80-as évekbeli gimnazista srác bűvölhet meg mindennapi tárgyakat. A kérdés csak az, hogy vajon ez a nosztalgikus koktél elég vonzó-e a mai játékosok számára, vagy csupán egy szórakoztató, de felületes kísérlet marad?
Képzeld el, hogy egy 7 éves kislány vagy, akinek mindene az állatok gondozása, de a szeretet és a hentesi munka között ott van egy pici zűrzavar.
Ha valaki már látott *akár egyetlen* Gal*Gun képernyőképet is életében, pontosan tudja, mire számítson. Ha pedig játszott is valamelyik résszel, akkor végképp nincs meglepetés. A **Gal*Gun 2** nem akar újradefiniálni semmit, nem akar finomítani, sőt, igazából még nagyon fejlődni sem. Ez a játék pontosan az, aminek látszik – és sajnos ez nem feltétlenül bók.
Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy egy 2D-s point-and-click kalandjáték képes lesz elvinni egy olyan sötét, melankolikus világba, ahol a legnagyobb feszültség a hallgatás, akkor valószínűleg felhúztam volna a szemöldököm. A *Goetia* viszont pontosan ezt tette, miközben egy elhagyatott kisváros titkai, egy eltűnt gyermek és egy borongós történet fogott meg. De mi történik akkor, ha a felfedezés néha túl lassú, a rejtvények pedig elég bosszantóak? Nos, akkor egy érdekes, de nem mindenki számára ideális élményt kapunk.
Nehéz szó nélkül elmenni a *The Way Remastered* mellett, ha valaha is játszottál olyan klasszikusokkal, mint az *Another World* vagy a *Flashback*. Ha emlékszel a Delphine Software nevére, és az a bizonyos 90-es évek pixelművészete élénken él benned, akkor tudod, mire számíthatsz: egy nyers, elgondolkodtató, és nem mellesleg időnként frusztrálóan nehéz platformerre, ami visszarepít a múltba. Az újrakiadás hozott néhány modernizálást, de vajon sikerült-e frissíteni a régit úgy, hogy a mai közönség is elégedett legyen?