Tudjátok, mi a legnagyobb különbség a régi játékok és a mostani újraélesztett klasszikusok között? Az, hogy míg a legtöbb esetben valamilyen "frissített" változatot kapunk, amit szinte lehetetlen megkülönböztetni az eredetitől, addig egyes esetekben *új életet* lehelnek az egész élménybe. *A Wild Guns Reloaded* pont ilyen. Tökéletes példa arra, hogyan lehet egy régi SNES-es gyöngyszemet új köntösbe öltöztetni, miközben nem veszít a varázsából. De mi van akkor, ha már ismered az eredetit, és csak arra kíváncsi vagy, hogy az új verzió tényleg megéri-e az árát? Lássuk!
Ha azt mondod, hogy *pirátos játék*, az embereknek valószínűleg azonnal a **Monkey Island** vagy a **Black Flag** ugrik be. A tenger, a hajók, a kincsek és az örök harc – ezek a kalózok legfőbb ismérvei. És most, ha azt mondom, hogy *Pirates: All Aboard!*, akkor valószínűleg az várnád, hogy legalább egy árnyalatnyit közelebb kerülünk a valódi kalózélményhez, igaz? Nos, nem annyira. Valójában inkább azt mondanám, hogy **csak egy ötlet**, amit alig sikerült megvalósítani.
Emlékszel arra az érzésre, amikor egy régi iskola RTS játékba csöppentél, és azt hitted, hogy minden csak a beállított pályák pörgetése, miközben próbáltad kitalálni, mi a jó a játék logikájában? Nos, *Zotrix: Solar Division* pont ezt az érzést hozza vissza, de egy kicsit csiszoltabb, 3D-s világba, ami próbálja vegyíteni a *tower defense* és a *real-time strategy* műfajokat. Az eredmény vegyes, és mint a legtöbb hasonló játék, van, ami működik benne, és van, ami nem.
Van valami gyönyörű abban, amikor egy remek játék végre elérhetővé válik a Nintendo Switch-en. Azonban nem minden játék éri meg ezt az áldozatot, és a **Football Manager Touch 2018** sajnos a legjobb példája annak, hogy néha egy klasszikus portolás is elég nagy csalódás lehet, ha nem illik bele a platform szellemiségébe.
**A Shelter Generations olyan, mint egy gyönyörű természetfilm, amit szívesen nézel, csak épp játszani szeretnél vele, nem bámulni.**