Miért érzem úgy, hogy a LEGO játékok már egy ideje ugyanolyanok, mint egy jól bevált régi recept? Mindenki szereti őket, de a varázsuk kezd egy kicsit elhalványulni. És most itt van a *LEGO The Incredibles*, ami, ha nem is hoz új forradalmi dolgokat, azért próbálkozik valami friss hangulattal – a kérdés csak az, hogy a szuperhősök világa tényleg hozza-e azt a szórakozást, amit vártunk.
Mi történik, amikor egy ritmusjáték próbál új színt hozni a műfajba, anélkül hogy elhagyná a jól bevált alapokat? Az *Air Twister* vagy *Thumper* típusú őrült pörgés helyett valami letisztultabb, de mégis izgalmas élményre vágyókat célozva, a *Lanota* egy olyan játék, amely merész próbálkozásával sikeresen hoz újdonságot a Switch ritmusjáték palettájára. De vajon a friss ötletek elegendőek ahhoz, hogy hosszú távon lekösse a játékosokat?
Ha még emlékszel az előző évre, amikor *R.B.I. Baseball 17* borzalmas kritikákat kapott, akkor már sejtetted, hogy nem lesz könnyű dolga a következő résznek. És hát, nem is lett könnyebb. *R.B.I. Baseball 18* megpróbálkozott egy grafikai ráncfelvarrással, új fejlesztőcsapattal és egy-két új játékmóddal, de ha arra vártál, hogy végre egy komoly baseball-szimulációt kapunk, akkor bizony csalódni fogsz. Nemcsak hogy nem javultak a dolgok, hanem néhány újabb hibát is sikerült hozzáadni.
A *Super Mario Odyssey* után 3D platformert csinálni hálátlan meló. A léc olyan magasan van, hogy már az árnyékában is nehéz megmaradni. Ilyen környezetben érkezett meg hozzám a *Yooka-Laylee* Switchen, egy játék, ami nem akarja újradefiniálni a műfajt, inkább visszanyúl oda, ahol annak idején minden működött. Nem a jövőbe néz, hanem a múltból merít – kérdés, hogy ez 2020-as évek konzolos szemmel mennyire állja meg a helyét.
**Mikor jön egy új focis játék, mindig van bennem egy kis remény. Aztán ott a fanyar valóság, hogy a legnagyobb élvezetet nem a foci, hanem a barátokkal való közös mókázás adja. Ez a *Soccer Slammers*, röviden.**