Shaq-Fu: A Legend Reborn

A történet... Kicsit abszurd, de pont ettől jó

Az alapfelállás egy elég furcsa történet köré épül: a fiatal Shaquille, egy kínai árvát elneveznek Shaqnak (nem vicc!), aki a “Wu Xing” harcművészetek mestere lesz, miközben túlél egy erőszakos gyerekkort, ahol a hét láb magas testével igencsak nem könnyű beilleszkedni. A történet viszont nem éppen mély filozófia; inkább egy abszurd kaland, aminek minden egyes szintjén valami új és vad dolgon kell keresztülverekednünk magunkat. Még akkor is, ha elég sok hülye, politikailag inkorrekt poént kapunk közben, ami nem mindenki számára lesz szórakoztató. Ha nem bírod a trágár, sztereotip humort, akkor itt jobban teszed, ha tovább keresgélsz.

A játékmenet: Shaq beleáll a pofonba

A játékmenet az old-school beat ‘em up műfajba sorolható, de nem egyszerűen csak egy másik Final Fight klón. Az irányítással eleinte nehezen barátkoztam – a jump (X) és ground pound (B) gombok összekeverése elkerülhetetlen, de ha egyszer ráérzel, akkor az egész folyamat már simán megy. Shaq pofonokat oszt, mint egy őrült, a size 22-es cipőjével pedig tényleg elég brutális pörgetéseket tud végrehajtani, amikre már emlékeztethet a Teenage Mutant Ninja Turtles IV klasszikus. A támadásokat a Y gombbal építhetjük fel, hogy aztán egy nagyobb, erősebb támadással (A) befejezzük a zúzást.

A pályák hosszúak és mindig tele vannak új kihívásokkal. Az első szinten úgy érzem, hogy "oké, nem lesz ez olyan kemény", aztán az utolsó szakaszokra eljutva már rendesen elkezd izzadni a tenyerem. Emellett a főbb szörnyek mindig változnak, és néha igazi erőpróba, hogy megtaláljuk a megfelelő taktikát ellenük. Külön érdekes, hogy a Big Diesel gőzmaszkos páncélt felvéve még brutálisabbá válik a karakter, amit a rendszeres gőz kiszabadításával (A) kell kezelni, hogy ne robbanjon fel a páncél.

Humoros, de *valószínűleg* nem mindenkinek

A játék humora egyszerre sajátos és idegesítő – sőt, sokszor nem finomkodik. A világot áthatja a politikai inkorrektség, és az, hogy Shaq folyamatosan beszólogat, míg a játék pofátlanul sztereotípiákkal dobálózik, egyszerre felüdítő és frusztráló. Ez a humoros, ámde durva stílus viszont remekül passzol a Shaquille O'Neal karakteréhez, aki folyamatosan kiegészíti az animált jeleneteket vicces beszólásokkal. Ha jól veszed az iramot, akkor nemcsak a pofonok, hanem a poénok is simán megmosolyogtatnak.

A grafika és a hangulat: Cartoonos káosz

A grafikai stílus szimpla és kicsit cartoonos, de nagyon jól működik a gyors tempójú zúzások során. A háttér folyamatosan változik, mindig illeszkedve a játéknak megfelelő régióhoz, és persze van néhány extra poén is, amit érdemes észrevenni, ha tényleg figyelsz. A zene kifejezetten jó, egy kis rap, amit maga Shaq ad elő, mindenképpen említést érdemel. A szinkron is kiemelkedő, minden karakter (és maga Shaq is) folyamatosan szórja a poénokat.

Ami hiányzik: Co-op, ami jól jött volna

Egy kicsit sajnálom, hogy nem kaptunk kooperatív módot, mert az igazán feldobhatta volna az élményt. Egy ilyen zúzós, egy-egy pályán való felkészülés közbeni két- vagy akár négyjátékos mód hatalmas élmény lehetett volna, de ezt most sajnos kihagyták. Ha egyszer végigjátszottad a három nehézségi szintet, akkor valószínűleg nem sok kedved lesz visszamenni. Az egyetlen valódi indok, hogy újra elővedd a játékot, az a Shaq-o-pédia tárgyak begyűjtése, de ez nem elég ahhoz, hogy hosszú távon lekössön.

Értékelés: 7/10 – Szórakoztató, de nem mindenkinek